Gyűlölöm ezt

Kép INNEN.

Már össze se merem számolni, hány mentett macskánk van éppen. Már tényleg erőnk végén vagyunk. Anyagilag, fizikailag, lelkileg is. Normális, felelős gazdik meg sehol. Tegnap egyet örökbefogadtak, de lett helyette kettő.
Ma Móni az Illatosra ment. Van ott egy szoptatós mamacica. 5 kölyke volt, mára 3 él. Ők is alig. A mama depressziós, nem gondozza őket. Nem csodálom.
Lenne egy ismerős, aki befogadná a családot. De így a kicsik nem maradhatnak a mamánál, hiszen meghalnának.
Azt mondtam, hogy el kéne altatni a kicsiket.
Gyűlölöm, hogy ezt mondtam.
Gyűlölöm azokat a felelőtlen, ostoba, önző embereket akik miatt ezt mondtam.

P.S.:
Móni természetesen hazavitte a kicsiket. Biztos voltam benne, hogy ezt teszi.
Délután elvittük őket orvoshoz. Több mint egy hetesek, a szemük már nyitva. De akkorák mintha 2-3 naposak lennének. Nem sokat lehet tenni. Vagy esznek és fejlődnek, vagy meghalnak.
Az egyik éjjel 11 előtt valamivel meghalt :-(

Macskák és dobozok

Simon tud valamit a macskákról :-)

Típushibák

Munkám során gyakran járom az országot és az utazás alatt a forgalomban haladó autókat figyelem. Számomra érthetetlen, hogy hogyan képesek a gyártók akár több tízmillióért rásózni szegény vásárlókra olyan Audikat, BMW-ket, Merciket, amik műszakilag nem mondhatóak a legjobb minőségűnek.

A legdrágább autóknál lehet megfigyelni a következő műszaki hibákat:

* Az irányjelző nagyon hamar tönkremehet ezekben a járgányokban, ritkán lehet látni, hogy működik, mikor sávot váltanak, kanyarodnak, vagy előznek.
* A gázpedál sem működik túl jól, nem lehet vele finom mozdulatokat végezni, ez piros lámpánál látható, mikor a legtöbb ilyen autó csikorogva indul el.
* Valószínűleg ez az oka annak is, hogy mindig túllépik a megengedett sebességet. Lehet, hogy leesik a gázpedál?
* A fékberendezés se lehet túl jó. A minap is szegény rémült Audi-s úgy villogott az autópályán az előtte 130-al haladó autónak, hogy húzódjon le, mert nem tud megállni.
* A szélvédők megint csak silány gyártmányok lehetnek, amilyen sötétek, biztos nem lehet kilátni belőle, ezért nem veszik észre a stop táblát, a záróvonalat, a forgalom elől elzárt terület rácsait vagy esetleg a gyalogos átkelőhelyet.
* Parkolni se lehet velük rendesen, rengetegszer állnak zebrán, autókijárat előtt, keresztben a járdán vagy a mozgáskorlátozottak széles parkolóiban.
* Az is érthetetlen számomra, hogy miért spórolták ki belőlük a hamutartót, hiszen ez még a Trabantokba, Polski Fiatokba is belefért.
E felesleges költségtakarékosság miatt kényszerülnek szegény vezetőik arra, hogy az ablakon hamuzzanak ki, a csikktől és egyéb hulladéktól is itt szabaduljanak meg.

Mindezen felül szerintem az utastér ártalmas az egészségre.
Megfigyelhető, hogy a férfiak puffadtak lesznek, kihullik a hajuk, és a szemük is érzékeny lesz, ezért még télen is napszemüveget hordanak, továbbá agresszívvá is válnak, folyton kötekedni akarnak. A nők ezzel szemben alultápláltak lesznek az autó használata miatt, a hajuk elszőkül, az intelligenciájuk pedig mély szintre esik. Szörnyű lehet ilyen autókkal közlekedni, és óva intek tőle mindenkit.

Legyél te is állatvédő!

Számtalanszor kérik számon rajtunk, miért is nem ugrunk és rohanunk éjjel-nappal, esőben-hóban-hőségben ha valaki telefonál hogy itt és itt segíteni kéne egy állaton.

"Rossz hírem van. Magyarországon nincs olyan profi állatvédelem, mint amit a tévében látni. Nem lehet sehol bejelenteni, hogy itt és itt van egy kutya, jöjjenek, vigyék el… mert legfeljebb az ebrendészeti telepre (sintértelep) viszik, ahol bizony bárhogy is azsúrozzák és színezik, az állatot túlaltatják.

Ha pedig teltház van, akkor azt az állatot altatják el, amelyiknek a helyére az általunk bejelentett kerül. Vagyis lazán lehetséges, hogy egy jó szándékú bejelentéssel kinyírunk egy másik kutyát. Ez ugye nem jó hír?"
Idézet forrása és a cikk folytatása: ITT.

Fanni :-(

Fanni a mamájával és tesóival együtt 3 hetesen került hozzánk január közepén. Betegek voltak. Sokat küzdöttünk értük. Úgy tűnt, sikerrel.

Örökbefogadta egy remek, gondos gazdi. Jó ideje újra kellett kezdenie a küzdelmet.

Az út ma véget ér. Vesztettünk.

Érvek

Segítség! Nem akarom hogy ivartalanítsanak! Anyai örömökre vágyom!

Ne beszélj bolondokat, lányom! Tudod mennyivel egyszerűbb volt az életem nélkületek?

Gyakran hivatkoznak az ivartalanítást ellenzők az állat anyai örömökhöz való jogára.
Szerintem e mögött részben tudatlanság, részben lustaság van. Mennyivel egyszerűbb ezzel a mondattal letudni az egészet, mint ivartalaníttatni? Utánajárni egy jó orvosnak, összevakarni a rávalót, hiszen tényleg nem kis összeg. Keresni akciót vagy pályázni támogatásárt. Koplaltatni, elvinni a rendelőbe, aztán haza. Odafigyelni rá és a sebére. Kontrollra vinni. Ez valóban egy csomó macera és elfoglaltság. Mindenki eldöntheti, hogy megér-e neki ennyit a kedvenc kutyája, cicája.

Hajlamosak vagyunk emberi érzésekkel felruházni állatainkat. Bármennyire is szeretem a macskákat, attól ők még állatok maradnak. Számukra a fajfenntartás egy ösztönös tevékenység sorozat. Ez az ösztön olyan erős, hogy akár az élete árán is engedelmeskedik neki. A párzáskor több halálos kórnak teszi ki magát. A kandúr péniszén tüskék vannak, amelyek felhasítják a hüvely falát. Cirmike nem azért üvölt, mert annyira élvezi. Kínjában.
Az anyai örömökről meg Trixi vagy Zara tudna mesélni. Akik betegen, csonttá fogyva is szoptatták, gondozták a kölykeiket. Szintén az ösztöneiknek engedelmeskedve.
Egy állat nem nézi meghatottan csemetéje első lépésit, nem kíséri az iskolába és nem drukkol neki az érettségi alatt. Neveli, gondozza amíg muszáj. Aztán, szintén az ösztöneinek engedelmeskedve eltaszítja magától és konkurrenciaként tekint rá.

Hiszen az. Konkurrens a megélhetésért vívott folyamatos kűzdelemben.