Az aktív macskamentéssel felhagytunk. De Monroe nem macska. Ő a kupakpofozó-válogatott leendő középcsatára :-)
Az aktív macskamentéssel valóban felhagytunk. Ezt megmondtuk annak is, aki segítséget kért tőlünk Monroe számára. Annyit tudtunk tenni, hogy a kérést továbbítottuk, megosztottuk. Hamarosan jelentkezett is befogadó, aki azonban a költégeket nem tudta vállalni. Aztán akadt támogató, aki a költségeket vállalta.
Szóltunk a segítségkérőnek, hogy jöhet a kölyök. Akkor a befogadó visszalépett családi okok miatt.
Megfeszültünk és találtunk egy zugot a ketrecének.
Megérkezett Monroe. Ekkor szólt a támogató, hogy komoly családi gondok adódtak. A költségeket nem, vagy csak részben fogja tudni állni.
Monroe bal szeme beteg. Kezeléssel talán menthető. De ez őt cseppet sem érdekli. Bújik, dorombol, játszik. Élvezi, hogy végre nem bántják a bolhák, férgek és teli a hasa.
Visszatehetnénk oda, ahonnan hozták. Ahol az első születésnapját se érné meg. Erre képtelenek vagyunk.
Így Monroe marad. Egyenlőre egy ketrecben, ahonnan csak napi egy órára tudjuk kiengedni.
És közben keresi azt a csapatot, aki leigazolná élete végéig. Ahol szeretnék, dédelgetnék, gondját viselnék. Úgy ahogy azt minden
macska csatár megérdemli.
Addig pedig szponzorokat is vár, aki segítségével gyógyulni, erősödni tudna. Hogy igazi, felnőtt csodacsatár lehessen.
P.S.:
Andit rajtakaptam a szekrény tetején. Ezek szerint jól van a lába :-)