2011. november 28., hétfő

Happy end - Bence


Október elején egy ismert kolóniában vemhes nőstényt akart Móni csapdázni, mikor a semmiből felbukkant egy apró, sovány macskagyerek és morogva nekiesett a csalikajának. Persze nem hagyta ott.
A gyönyörű, felemás szemű kandúrkának a fején mintha koromfolt lenne, így a Bence nevet kapta.
Persze rettentő bolhás, férges volt. Ahogy ezektől megszabadítottuk jött a nátha és csipásodás, majd egy jó kis véres hasmenés. Nem volt egyszerű menet, de ezeken már túl vagyunk.
Szombaton beköltözött a gazdihoz. Először a sarokban majrézott, de pár órán belül felfedezte a kanapét is.
Azóta kaptam egy kedves levelet is. Bence felfedezte a lakást, ismerkedik, bátorodik, dorombol, jól van.
Valamint jólnevelt. Azt majd kinövi :-)

2011. november 20., vasárnap

A felelős örökbefogadó például

nem kérdezi meg, hogy hozzon-e macskaszállítót.

2011. november 8., kedd

Neil Gaiman: Babahús


Pár évvel ezelőtt az összes állat eltűnt.
Egyik reggel fölkeltünk és már nem voltak sehol. Még üzenetet sem hagytak hátra, sem búcsúlevelet.
Sosem jöttünk rá, hova mentek.
Hiányoztak.
Néhányan azt gondolták, hogy vége a világnak, de nem így történt. Egyszerűen csak állatok nem voltak többé. Se macska, se nyúl, se kutya, vagy bálna, sem hal a tengerben, vagy madár az égen.
Egyedül maradtunk.
Nem tudtuk, mit csináljunk.
Egy darabig csak céltalanul kóvályogtunk, aztán valaki rájött, hogy csak azért, mert nincs több állat, még nem kell megváltoztatni az életünket, nem kell lemondanunk a megszokott étrendünkről, sem a biológiai és kémiai kísérletekről.
Végtére is, babák még voltak.
A csecsemők nem tudnak beszélni, szinte mozgásképtelenek. Nem racionális, gondolkodó lények.
Babákat gyártottunk és fölhasználtuk őket.
Puha, tápláló húsukat ettük, lenyúztuk a bőrüket, és abba öltöztünk. A baba bőre lágy és kényelmes.
Kísérleteztünk velük.
Kipeckeltük a szemüket, olajokat, sampont csöpögtettünk bele.
Fölvágtuk, fölboncoltuk, megégettük, földaraboltuk őket, elektródákat ültettünk az agyukba. Permeteztünk rájuk, lefagyasztottuk és besugároztuk a csecsemőket.
Belélegezték a füstöt, ereikben kísérleti gyógyszereink csordogáltak, amíg meg nem állt a szívük, vagy a tüdejük felmondta a szolgálatot.
Nehéz dolog volt, persze, de szükség volt rá.
Ezt senki sem tagadhatta.
Most, hogy az állatok elmentek, mi mást tehettünk volna?
Voltak, akik tiltakoztak, persze, de hát ilyenek mindig akadnak.
Minden visszatért a régi kerékvágásba.
Amíg...
Tegnap az összes baba eltűnt.
Nem tudjuk, hova lettek, még csak nem is láttuk távozni őket.
Nem tudom, mihez kezdünk nélkülük.
De találunk megoldást. Az emberek okosak. Ebben különbözünk az állatoktól és a csecsemőktől.
Valamit majdcsak kitalálunk.

2011. november 6., vasárnap

Happy end - Audrey



A kép már Audrey új otthonában készült.

Audrey gyönyörű macska. Valami elképesztő kecsesség volt benne még vemhesen, majd műtét után gallérral is. Audrey Hepburnről kapta a nevét.
Audrey imádja az embereket. Profi mód tekereg a bokák körül, bujik, dorombol, simogattatja magát.
Audrey imádja a hasát. Képes órákat eltölteni azzal, hogy egy konzervdoboz aljára nyúlkálva, majd a kezét lenyalogatva az utolsó molekula szaftot is kinyerje :-)
Audrey, sztárhoz illően "kissé" raplis. A többi macskának rendszeresen nekimegy. És időnként belekap a simogató kézbe. Nem okoz sérülést, de akkor se kellemes élmény. Ez persze visszariasztott minden esetleges gazdijelöltet.
Tegnapig ;-)

Egy másik cicát szemelt ki a gazdija, de ő éppen nem volt vendégfogadó kedvében. Audrey a látogatás első fél órájában az aktuális konzervdobozzal bíbelődött. De minden doboz kiürül egyszer. Akkor bedobta magát a látogatóknál és nyert.
Azért a gazdi jól teszi, ha megjegyzi: Ő csak a második lehet Audrey számára. Első a kaja :-)

2011. november 3., csütörtök

Az út véget ért



Pulcsika az éjszaka a nemrég megtalált párnácskáján csendben elaludt örökre.

Az élet igazságtalan. Még két hónapja sincs, hogy beköltözhetett a gazdijához.
Olyan kevés jutott nekik együtt. Pedig minden jót megérdemeltek volna.

2011. november 2., szerda

Happy end - Bíborka és Cinci


Tavasz óta voltak nálunk. A kezdeti félénkségük nagyon lassan kezdett oldódni. Volt rájuk néhány érdeklődő, de ez a félénkség mindenkit elriasztott. Nemrég akadt egy fiatal pár, akik nem csak a macskákat szeretik, hanem a kihívásokat is. Bevállalták a két betojit :-)

A gazdi blogot is kezdett róluk. A fenti képet már onnan hoztam. Nagyon várom az ölbecicasághoz vezető útról a híreket.