A letudók

Az ilyenkor szokásos tömeg volt ma délelőtt a temetőben. Lassú sétatempóban lehetett csak haladni. De ki is akarna rohanni egy ilyen helyen, egy ilyen napon?
Voltak néhányan. Már messziről kiríttak a tömegből, amint elszánt arccal, szinte futólépésben törtettek előre. Egyik kezükben csokor, másikban mécsesek zörögnek egy szatyorban. Amint elérik a megcélzott sírt, határozott mozdulattal leteszik a közepére a csokrot. Egyet igazítanak rajta, hogy középen feküdjön. Előkapják a mécseseket, meggyújtják és szimmetrikusan elhelyezik a sírkövön. Elégedetten végigmérik a művet, aprót bólintanak és rohamléptekkel indulnak kifelé. Ezt a feladatot is letudták. Gyorsan, ügyesen, hatékonyan.
Vajon közben gondolnak-e arra aki ott nyugszik? Vajon még milyen feladatok vannak a listán? Család? Gyerekek? Társ? Élet? Csak gyorsan, ügyesen, hatékonyan!
És ha mindet kipipálták, akkor elégedettek lesznek?
És közben?

Töröltem magam

a Twitterről. Tele lett a hócipőm azzal, hogy vadidegen emberek akarnak követni, vagy akarják hogy kövessem őket. Egyszerűen nem értem ezeknek a "közösségi" oldalaknak a lélektanát. Egyáltalán, mitől közösségi?
A Facebookról is törlöm magam, ha eszembe jut a jelszóm.
Az iwiw is egyre jobban idegesít. Miből gondolja egy vadidegen ember, hogy ismeretséget jelent az azonos keresztnév? Például.
Mi az hogy ismeretség?

Nincs mese

Holnap reggel kérek időpontot a fogorvostól. Addig meg majd győzködöm magam, hogy nem fog fájni. Nemfogfájni nemfogfájni nemfogfájni.
Nem a fenét! Már hetek óta fáj :-(

A fekete macska

Vannak, akik szerint a fekete macska bajt hoz a házhoz.
És valóban!

1. Kizabál a vagyonodból
2. Kitúr az ágyadból
3. Takaríthatsz utána
4. Szolgálnod kell minden egyéb módon. :)

DE ÉN AZT MONDOM, HOGY EZ JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!! :))))))

Zizikém valószínüleg 2005 októberében született.
Bélus pedig 1 éves lett ebben a hónapban.
Boldog szülinapot nekik!

Kibédi Ervin: Emlék

Pár évvel a nagy háború után
Vettem egy kutyát a sintértelepen.
Mikor a ketrecéből kiengedték
Csak futott körbe-körbe, sebesen,
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul.
Majd leült s üvölteni kezdett vadul.
Üvöltött fájdalmat és szabadságot.
Harapást, bocsánatot, haragot
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá
a rács mögött bent maradt rabok.
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot,
a halálfélelmet, hogy iszonyú
a drót, ami a bőrükbe vágott
s az életüket, mi oly szomorú.
Az odavetett dögletes kemény húst,
az ihatatlanul büdös vizet,
a bordatörő, számtalan sok rúgást
s az embertelen emberkezeket.
Csupa szomorú és ismerős dolgot
panaszolt az üvöltés dallama,
mintha egy történelemkönyvből szólott
volna múltunk megidézett szava.

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett,
Lecsillapult a rémes hangzavar.
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve,
hogy tőlem menekülni nem akar.
És elindult velem a szürke sárban
a városszéli félig-utakon
egy darab spárga volt csak a nyakában
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom;
És még sokáig én voltam neki minden
Ő boldog volt, okos vidám, szabad
- gondolatom kutatta szemeimben;
s én hordtam neki a nagy csontokat.
De elparancsolt mellőle az élet,
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú
és biztos tudom, hogy ő már azóta
csak kutyapor és csak kutyahamu.

Ó, láttál már szemeket a rács mögött?
Jártál már kint a sintértelepen?
A reménytelenség, a kétség között
Gondolkoztál már néha ezeken?!

Most süt a nap és úgy ragyog az élet,
a jövő kép csak csupa remény.
A szomorúságra itt semmi szükség
és boldog az, kinek szíve kemény.
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte,
Hogy megint állatokról szól dalom,
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz,
én ezért még a gúnyt is vállalom.
Tudom, hogy sok más baj is van e korban;
Éhség, betegség, nyomor, háború,
A boldog gyermek kevés a világon
S még mindig nagyon sok a szomorú.
Hát munkálkodj az emberek jólétén
és sorsuk majd biztosan földerül.
De ne menj el a hű állatok mellett,
ne hagyd el őket érzéketlenül.
Bizony, ha nem tudod megérteni
egy kóbor kutya halódó nyögését,
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád
enyhíteni az ember szenvedését.

Sangriában főtt szilva

Nem nagyon szeretem a szilvát. Sütibe elmegy, de csak úgy megenni nem. Vagy két hete a tejespitéhez többet vettem a kelleténél, azóta aszalódott a hűtőben. Ma végre kitaláltam, mi legyen vele.
A szilvákat megmostam, kimagoztam, elnegyedeltem. A lábosban szórtam rá cukrot, csipet őrült fahéjat és felöntöttem sangriával. Aztán jó negyedórát rotyogtattam az egészet, javarészt fedő nélkül. Tejbegrízzel ettem. És megállapítottam, hogy mégis szeretem a szilvát. Különösen, ha sangria ízű.
Béla pedig a tejbegrízt szereti :-)

Nyomokban

Vettem egy csomag mogyorókrémmel töltött ostyaroládot. Meglepően olcsó volt, ahhoz képest nem is olyan rossz. Olvasom nasizás közben a cimkéjét. ( Mindig megbánom, ha ilyesmire vetemedek. ) Aszongya: Nyomokban földimogyorót tartalmazhat. Na nehogymá! Meg akarnak ezek mérgezni, hogy mogyoró is kerülhet a mogyorós krémbe?