az enyém.
Azért kezdtem, mert időnként jól esik leírni ami éppen foglalkoztat. Ennyi és nem több.
És ha holnaptól egy sort se írok, az semmiben nem befolyásolja a mentett macskáink sorsát.
Éppen úgy el lesznek látva mint eddig.
Éppen úgy keresünk nekik gazdát mint eddig.
Ugyanis értük tartozunk felelősséggel.
El- és beszámolási kötelezettségünk pedig azok felé van, akik ebben támogatnak.
És hogy ez milyen fényt vet rám az nem túlzottan érdekel.
5 megjegyzés:
Ugye, nem akarod abbahagyni? Szeretem a blogodat.
Mi egy éve fogadtunk be egy cicát.
Sokat tanulok tőled.
Esténként bekukkantok hozzád, van e valami új.
Judit
Pillanatnyilag elég alacsony a toleranciaküszöböm. Rosszul viselem hogy a saját blogomon zaklatnak, leszídnak, kioktatnak, számonkérnek, fenyegetnek.
Egyenlőre moderálom a kommenteket, aztán meglátom.
Nem hiszem, hogy foglalkoznod kellene a rosszindulatú megjegyzésekkel. Bár a blogolással együtt jár. Sajnos. Ha nem reagálsz, akkor talán elunják.
Judit
Én is arra kérlek, hogy ne hagyd abba!
Tisztellek azért amit csinálsz és azért is, ahogyan csinálod.
Gyakran olvasgatom a blogodat, szeretem a stílusodat. Néha nevetek, néha sírok rajta, de egy biztos, hogy szintén rengeteget tanulok Tőled!
Megjegyzés küldése