Az őrület megkezdődött.

Már tegnap délután durrogtak a petárdák a környékünkön. A cicáim bár félnek, de biztonságban vannak. De azok a szerencsétlen állatok, akiknek nincs hova elbújni... Akikhez az udvarra bedobálják a petárdákat ezek a humanoid izék... Akik ijedtükben elrohannak, bele a vakvilágba...
Meg se próbálok civilizáltan fogalmazni. Legszívesebben a seggükbe dugnám fel és ott durrantanám el a petárdáikat.

Kicsikocsi kibulizott

magának egy új akkut. Tegnap ki akartam menni a menhelyre, de se kép, se hang. Remélem, tényleg "csak" az akku adta meg magát. Egy szavam se lehet, legalább 4 éves. És még csak nem is olyan szituban hagyott cserben, ami nagyon gáz. Bosszantó persze. Igazán szólhatott volna előre :-)
Összedobtuk páran egy beteg kutya tizenkiló gyógytápjának az árát, megvettem és most remélem, kitart az előző zsák, míg sikerül az akku prodzsektet nyélbeütni.
Meg egy pár Zöld Zebrás polót is vettem a csajoknak. De legalább Luca ideológiai nevelését megkezdtem. Free Cirmi polóban karácsonyozott. Tündéri benne :-)

Nem vagyok normális

De mint köztudott, a hülyéknek van szerencséjük.
Mert persze, mire kitaláltam a megvarrandó karácsonyi ajándékokat, és megvettem az anyagokat, addigra nem volt se időm, se energiám még a napi 10 óra meló után varrni. Hiába volt 19.-e az utolsó idei munkanapunk, utána még bevásároltam, segítettem anyunak, halat pucoltam, alaplét főztem. 22-én este tudtam nekiállni rajzolni, szabni, varrni.
Szerencsére az öcsémék csak 26-án ebédre jöttek anyuhoz. És szerencsére az öcsémnek olyan erős macskaszőr allergiája van, hogy hozzám be se tudja tenni a lábát, így a takarítást eltehettem az ünnep utánra. Anyunál szoktunk összejönni, ő főz én sütök.
Nem mondom, hogy sokat aludtam, de 26-án reggel 6-ra megvarrtam amit akartam. Aztán aludtam 10-ig, majd sütöttem egy mandulás csokikenyeret. És ez is bejött. Karácsony 2. napjára már mindenki kissé betegre zabálta magát. Szerintem jövőre elég lesz egy kancsó kamillatea és némi sósvízben főtt krumpli :-)
És amiket varrtam:
15 hónapos Luca babának egy textil képeskönyvet. Mivel a mütyürkézés nem az én műfajom, minden oldalán van valami interaktív izé:





A 7 éves Ákosnak egy ágytakarót. Fantasztikusan puha, hosszúszőrű polárból. Rajta a neve, napocska, autó, repülő, hajó, vonat:


És öcsém HelloKitty rajongó párjának egy neszesszer:


Megszenvedtem mindegyikkel. És rengeteget tanultam mindegyikből.
Azért jövőre legalább szeptemberben neki kéne állni.

Van orruk!

Sárgarépa színű anyagom csak flokon volt itthon. Abból pödörtem-sodortam 1-másfél centis orrokat a hóembereknek. Mind a 8-nak. Nem vagyok normális.
Többször volt téma a topikon és blogokon, hogy etikus-e mások munkáját, szellemi termékét lemásolni. Különösen eladás céljára. Én most ezt tettem. Ktimó hóemberét koppintottam le. 3 ajándékba megy, de 5 darabot eladásra csináltam. Viszont jótékonysági vásár lesz, állatmenhelyeket támogatnak a bevételből, ezért nincs lelkiismeretfurdalásom.
A sapkák, sálak egy gyerekkori kendőmből készültek. Közel 40 éves volt. Kicsit sajnáltam belevágni, pedig világ életemben úúúúútáltam. Szúr. A hóemberek még nem panaszkodtak rá :-)

Hagyom magam :-)

Az már biztosnak látszik, hogy nem én leszek a legszorgosabb blogger de most erőt veszek magamon. A macskáimról bármikor, bárkinek, bármennyit képes vagyok áradozni. Csak ne kéne a blogoláshoz a billentyűzet.

Kertes házban természetes dolog,hogy a macskák kijárnak. Nálunk is az volt sokáig. Ha odavetődött egy kóborka, kapott enni, inni. Ha megszelidült, kapott oltásokat, féreghajtót, ivartalanítva lett. Macskaparadicsom volt az udvarunk. Az egyik szomszéd időnként pampogott, de senki nem bántotta őket. Aztán 2000 decembere és 2004 februárja közt 9 cicám tünt el nyomtalanul. Sőt, a környékről teljesen eltüntek a macskák. Akkor megfogadtam, soha többé nem lesz kijárós cicám. Sőt egyáltalán nem lesz többé cicám. Egy hónapig se bírtam.

A rangidős: Bandita de Frász.
2004 májusában készültem egy menhelyre cicáért, mikor az öcsémnek egy házibuliban ajánlottak egy gazdikereső sziámi kislányt. Felhívott. Másnap hozták. A hátát láttam néhány pillanatig, miközben iszkolt be a szekrény mögé. Gyönyörű volt, azonnal beleszerettem :-)
Éjszaka hallottam motoszkálni a szobában, de minden zajra visszamenekült. Másnap hamarabb ellógtam a melóból, rohantam haza. Vettem egy kis borjuhusit, szigszalaggal összetoldottam 3 műanyagvonalzót és megpróbáltam "kihorgászni" a szekrény mögül. A husit leette, de egy centivel nem jött előrébb. Este 8 tájt már teljesen kétségbe voltam esve, ráadásul a térdeim is piszkosul fájtak. Befutott az unokabátyám, odament a zsekrény széléhez és beszól: Ne szórakozz már, cica! Gyere ki! És a cica kijött. Azonnal felvettem, dorombolva bújt hozzám. Végre szemügyre vehettem. Mindjárt kiderült, hogy a kislány pasiból van :-)

Folyt.köv. de most muszáj orrot csinálni a hóembereimnek. Brrrr. Az ilyen mütyürkézés nagyon nem az én műfajom.