2010. március 31., szerda

Meseautó



Mikor Sissykét először jöttek meglátogatni a gazdik, poénkodtam az útbaigazításnál. A szomszédban egy autószalon van. Mondtam, hogy út közben beugorhatnak venni neki egy piros sportkocsit.
A képet ma küldték :-)

2010. március 23., kedd

Egy frissen fürösztött kismacskánál


szánalmasabban csak négy frissen fürösztött kismacska fest.
A kezem látványától inkább megkímélem a nagyérdeműt.

P.S.: A cica neve Csokika, alias Oszama bin Lujza.

2010. március 16., kedd

Zizike tudja


Zizikém az utóbbi napokban többször hányt, így tegnap este eldöntöttem hogy ma munka után meglátogatjuk az állatorvost.
Szegénykém retteg az orvostól. Rendszerint összepisili magát félelmében mikor beteszem a hordozóba. Így egy orvoslátogatás számomra szőnyegpucolást is jelent.
Lehet hogy ma megúszom. Mióta hazajöttem, Zizike nagy ívben kerül. Ha felé indulok, iszkol a szekrény mögé :-(((

P.S.: Megjöttünk a dokitól. Gyomorhurutja van. Kapott egy szurit, jó darabig szedi majd a Quamatelt. És sokszor keveset kéne ennie. Ezt nem tudom megoldani.

2010. március 15., hétfő

Állatgyűjtési szenvedélybetegség



Ez éppen olyan betegség, mint az alkoholizmus. Áldozatai többnyire kutyák és macskák. Az ebben a betegségben szenvedő ember sokkal több állatot gyűjt össze otthonában, mint amennyiről gondoskodni képes.
Ezek a szerencsétlen állatok borzalmas körülmények között, mocsokban, éhezve, betegen vegetálnak és halnak meg. Mindezt a szenvedélybeteg nem látja. Neki meggyőződése, hogy ő segít azokon az állatokon, akik nála nagyon jól érzik magukat.

Egy ilyen betegtől január vége óta 11 macska került a gondozásunkba. Rettenetes állapotban voltak. Azóta többet voltam állatorvosnál, mint előtte 5 év alatt. És még nincs vége. Nem is látjuk a végét.

Itt a tavasz. Úton vannak a kiscicák, kiskutyák. A következő, senkinek nem kellő, nyomorúságra, betegségre, agyonütésre, vízbefojtásra, éhenhalásra ítélt generáció.

Miért nem képesek az emberek megérteni az ivartalanítás fontosságát?

2010. március 14., vasárnap

Kalács csigusz



Az elmúlt hetekben nem nagyon sütöttem. Sikerült egymás után többször is valami lapos, tömör izét előállítanom kenyér helyett. A kudarcot meg rosszul viselem. Így aztán mindig kitaláltam valamit, csak sütni ne kelljen.
Ma reggel nem volt mese. Jöttek az öcsémék, és a gyerekek kakaós csiguszt rendeltek. Rég majréztam ennyire a sütés előtt, de sikerült.
Vérszemet kaptam és este a Moha blogján látott gyönyörű kalácskoszorú tésztájából sütöttem csiguszokat. Nyami nyami :-)

2010. március 13., szombat

1% felelősség

Édeskevés lehetőségünk van beleszólni abba, hogy az adónkat mire költsék. Egy ilyen lehetőség, az 1%-ok iránti rendelkezés. Szerintem nagyon fontos, hogy éljünk vele. Persze körültekintően.

Gyerekkoromban járta egy kitalálósdi:
K: Miért nem halad a szocializmus vonata?
V: Mert a kerekek helyett a sípra engedik a gőzt!

Bizony, ezt sok civil szervezetről is el lehet mondani.
A civil szervezetek nagy része fontos munkát végez, miközben filléres gondokkal küszködik. Éppen ezért visszás számomra, mikor bizonyos szervezetek sok milliót költenek óriásplakátokra. Vagy amikor a pénzügyi beszámolójukban lekötött betétként százmilliós tétel szerepel. Szerintem azt a pénzt másra kapták.
Az internet remek találmány, ha okosan használjuk. Érdemes rászánni egy órát, hogy a támogatni kívánt szervezetnek kicsit utána nézzünk.
Például az APEH honlapján. Évekre visszamenőleg megnézhető, hogy mennyit kaptak.
A legtöbb szervezetnek van saját honlapja. Érdemes visszakeresni, hogy milyen célokat tűztek ki. Azokból mi valósult meg. A kapott 1%-okból volt-e esély a megvalósításukra, vagy másra fordították mint amire kérték.
Egyáltalán, a saját tevékenységük mennyire követhető? Van-e?

A mi pénzünk. A mi döntésünk. A mi felelősségünk.

2010. március 10., szerda

Megfenyegettek

Járt nálunk egy fiatal pár akik szerettek volna örökbefogadni egy kiscicát. Természetesen picit és egészségeset. Kiscirmi vagy Nelson admirális szóba se jöhetett, akácsak Jenga. Végül úgy döntöttünk, hogy fiatalok, éretlenek, amit az otthon látottakról mondtak nem túl bíztató, nem adtunk nekik cicát.
Hosszasan fogalmaztam a nekik írott levelet, hogy ne legyen bántó. Hogy ne elvegyen a kedvüket a cicáktól, hanem meghozzam a tájékozódásra.

"Kedves !

Azért nem válaszoltam korábban, mert nagyon át akartam gondolni a dolgot.
Sajnos amit a gyerekkori emlékeidről írtál az eléggé elszomorított.
Amit te a szülői házban láttál az elég messze van attól, amit mi a felelős macskatartás kifejezés alatt értünk.

Az állatokat szeretni könnyű. De úgy szeretni őket, ahogy az nekik hosszú távon jó, nem egyszerű. És senki nem úgy születik, hogy tudja.
Azt javaslom, mielőtt magadhoz veszel egy cicát, nézz utána mire van szüksége. Ha a benned levő szeretet és lelkesedés mellé megszerzed a szükséges információkat, akkor nagyszerű gazdi lehet belőled.

Üdvözlettel"

Az ifjú "hölgy" válaszként közölte, hogy az összehordott, fertőzött macskáim bizonyára érdekelnék az ÁNTSZ-t.
A fenyegetőzése megerősített abban, hogy helyesen döntöttem.

Azért elgondolkodtató. Az ifjú "hölgy" önkormányzati alkalmazott. Döntéselőkészítő, ügyintéző. Vajon ott szakszerűbben, tárgyilagosabban viselkedik?
Ebben a kerületben jobb ha nem akarok építkezni.