2012. szeptember 30., vasárnap

Happy end - Micike





Nem sok időt töltött nálunk. Éppen csak annyit, hogy kigyógyuljon a macskanáthából, hasmenésből és az első oltása nyomán kialakuljon valami védettség a szervezetében.
Gyönyörű, kedves, apró. Voltak jelentkezők bőven, rostálni kellett. Nagyon helyes fiatal pár lett a gazdája.

2012. szeptember 28., péntek

Tobi ma délután


A mai nap se telt zaklató telefonok nélkül. Megtudtam többek között, hogy Tobi már valószínűleg nem is él, mert kinyírtuk. Kár, hogy délután nem jutott eszembe valami napilapot odatartani elé fotózáskor.
Késő bánat.
Viszont egy orvosi konzultáció azért eszembe jutott. A doktornő szerint is lehetséges, hogy Tobi csonkja folyamatosan fáj. Így mától kap a konzervében fájdalomcsillapítót.

2012. szeptember 26., szerda

Cenzúra

Nem akartam bevezetni, de rákényszerültem. Bőven elég, hogy a facebookon rágalmaznak és hadjáratot folytatnak ellenem. Hogy a telefonszámomat és Tobi befogadójáét az engedélyünk nélkül osztogatják. Hogy gyalázkodó telefonhívásokat kapok.
A következő a jogi lépés lesz.

Happy end - Bianka






Teljesen átlagos külsejű fiatal felnőtt cirmos leányzó. Kora tavasszal vadászta le magának Móniékat :-)
Kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott cica.

 Fotó: Illés-Vlaszák Olívia

Vasárnap este óta gazdis. Eddig a jelek szerint elégedettek egymással :-)

2012. szeptember 25., kedd

A macskamentés móka, dal, kacagás

És egyesek szerint nagyon jó üzlet. Mármint nem azok szerint, akik ténylegesen mentenek. Nekik rámegy ingük-gatyájuk.




A fenti segítségkérés következtében került hozzánk Sebaj Tóbiás. És amióta ezt a korábbi etetője megtudta, azóta nincs nyugtom. A fejébe vette, hogy vissza akarja kapni Tobit és e cél érdekében mindenre képes. Napok óta több ismerőse hívogat, kér, magyaráz, rágalmaz, sérteget, fenyeget.
Voltam már arrogáns, agresszív, ijesztő, állatkínzó, elmebeteg, meg csak a jó ég tudja mi nem.
Bizalmasan elárulták neki, hogy én egy csomó pénzt fogok keresni Tobin. Miközben talán már meg is öltem.
Milyen jogon zártam be azt a szabadságra született macskát? Engem kéne bezárni, de előbb cementeszsákot húzni a fejemre.
Beszéltek a rendőrséggel és el fogják vinni tőlem a macskát.
Az mondjuk szép kis baleset lenne, amint az Állatvédőrség által rám bízott macskát a rendőrség elkobozza és bevágja az Illatosra. Tobi szocializációját biztos jól szolgálná.

Persze ezek az érdeklődők mind azzal kezdik, hogy be szeretné fogadni a macskát. Aki egyenlőre nem keres gazdát, mivel nem alkalmas arra, hogy egy lakásban éljen.
Majd a lelkes befogadó kioszt, hogy bűn bezárni hiszen szabadságra született.
Gondolom a befogadás azt jelentené, hogy elereszti ahonnan menteni kellett. Hiszen szabadnak született.
Ivarosan. Hiszen ivarosnak született.
Csak azt nem tudom, hogy kívánja visszanöveszteni a hiányzó lábát. Hiszen négylábúnak született.

2012. szeptember 23., vasárnap

Sebaj Tóbiás

Szeptember 15-én találkoztam ezzel a segítségkéréssel a FB-on:
"Gazdit keres Sántika!
kedves ismerősöm patronáltja Sántika:
A jobb hátsó lába hiányzik, és a kocsik alatt él a Szigony utcában. Amikor etetni kezdtem, körben az egész teste csupa seb volt, és még nyílt vérző csonk volt a comb vége. Nagyon félt, közelébe sem lehetett menni, nyilvánvalóan meghurkolták. Túlélte, hóban, fagyban. Sorban ledózerolják a régi házakat, talán abban volt akkoriban menedéke.

Most már levakarhatatlan, etetem reggel és este, kitűnő állapotban van. Dorombol, vetődik, bizalmas, simogatást kér elsőrorban, csak utána kezd enni. Amikor tüsszögött és megfázott, szépen bevette az antibiotikumot, imádja a kenőmájast, így könnyű a gyógyszer beadása
Nagyon aggódom, mert már egyáltalán el sem mozdul a kocsiparkolóból, egész nap ott tanyázik, nincs búvóhelye. Jön a tél, a hideg, az eső, a hó."
 Röviden egyeztettünk Mónival, megállapítottam hogy futóbolond vagyok és hívtam a megadott számot. Aztán kiakadtam. Az etető közölte, hogy még csak most kezdték a cicát hirdetni és várjunk. Hátha holnapra már családban lesz és 3  gyerek simogatja. És hiába mondtam, hogy gazdához tőlünk is mehetne, de addig se az utcán lenne veszélyben. Pillanatok alatt jól összevesztünk. Utólag bántam, hogy a türelmetlenségemmel rontottam a cica esélyeit.
Aztán pár nap múlva olvastam, hogy gazdis lett a cica. Mint kiderült, egy kedves idős hölgy megsajnálta és befogadta. Amit aztán minden oka megvolt, hogy megbánjon. A macska retteg, pánikol. Menekülne a csukott ablakon és közben lever, lepisil mindent ami útjába esik. És ez napok alatt semmit nem javult.
A néni nem tudta kezelni a helyzetet. Nem csodálom. De azt nem engedte a lelkiismerete, hogy visszategye szerencsétlen nyomorék állatot az utcára. Egy állatvédő szervezethez fordult segítségért. Akiknek nem volt kapacitásuk a cica elhelyezésére, így hozzánk fordultak.
A kör bezárult. A macska nálunk van, a Sebaj Tóbiás nevet kapta, mintegy biztatásul.
Egyenlőre retteg, menekülne, talán már kevésbé pánikol. Viszont fúj és kapkod.

Nem tudom mit tett volna az a szülő, aki a gyerekei mellé hazavitte volna az etető elképzelése szerint.
Gyanítom, kevésbé lettek volna türelmesek mint a néni.

2012. szeptember 21., péntek

Lehetőségek

Mickey elaltattatása miatt kaptam szemrehányásokat burkoltan és nyíltan is. Nem lepett meg. Nehéz és megosztó probléma ez.
Hát nézzük milyen lehetőségek voltak:

1. A szituáció ugye az volt, hogy az ivartalanításhoz elaltatott macskától vért vettek tesztelni. És a teszt pozitív lett.
A.:
Sírva, zokogva, káromkodva azt mondtam, hogy altassák el. Ez Mickeynek semmilyen fájdalmat, traumát nem jelentett. Igaz, esélyt sem.
B.:
Mondhattam volna, hogy ivartalanítsák azért. Elhelyezzük elkülönítve és elkezdjük ezerrel hirdetni. Mondjuk kap egy hetet. A végtelenségig nem várhatunk. Már csak azért sem, mert minden óvatosság mellett fennáll az esély, hogy átvisszük a fertőzést a másik 25 macska valamelyikére vagy többükre akár. Ismerjük a helyzetet. Több macskánk évek óta vár gazdára. Így egy hét múlva bedobozolhattam volna Mickey-t és vihettem volna elaltatni. Neki trauma. Hogy nekünk mit jelentett volna, azt hagyjuk is.

2. Meg is előzhettem volna az egész dilemma kialakulását.
A.:
Nem teszteltetem, csak ivartalaníttatom és így keresek neki gazdát. Bár én tudok a veszélyről, de nem kell azt bolygatni. Amiről nem beszélünk az nincs. Ha meg már elvitték, mi közöm hozzá hogy a gazdi többi macskáját megfertőzi.
B.:
Nem is ivartalaníttatom. Meghirdetem gyorsan, aki kapja marja. Mi közöm hozzá, ha ivarosan kijár. Vagy éppen befogják brit tenyészkandúrnak. Én megmentettem és ez a lényeg. Jótett kipipálva, lehet menni a FB-ra ujjongani.

Macska AIDS


Egyike a rettegett F betűsöknek. A szakszerű ismertetése ITT található.
Ami a lényeg: fertőző, gyógyíthatatlan, halálos kórság. Védőoltás nincs ellene. Minden kijárós macskát fenyeget, de mivel főként harapás útján terjed, az ivaros kandúrok fokozottan veszélyeztetettek.
Pénz híján nem tudunk minden gondozásunkba került macskát leteszteltetni. De ha valamelyiknél felmerül a gyanú, akkor azonnal teszteltetünk. És a több évet kint lehúzott ivaros kandúrokat mindig. És ha egy macska FIV pozitív, akkor nem tudunk mást tenni, mint elaltattatni.
Nagyon nehéz döntés. A szív szakad bele.
Eddig szerencsénk volt. Csak néhány, nagyon rossz állapotú kandúr tesztje bizonyult pozitívnak. Egy súlyos beteg, szenvedő állatot is nehéz elengedni. De nála legalább azt tudom, hogy nem szenved tovább.

Mickey-t tegnap szedték össze egy parkolóban. gyönyörű volt, kedves. És FIV pozitív. Volt.

 Nyugodj békében Mickey!

Gondolkodjon el mindenki, aki az ivaros macskáit kijáratja. Aki az ivaros kolóniákat eteti. Elsősorban ők felelnek azért, hogy ezek a szerencsétlenek szaporodnak, szenvednek és kínhalált halnak.
De ők nagyon szeretik a macskákat és elégedetten veregetik meg a vállukat esténként etetés után.
Nekünk maradnak ezek az iszonyatosan nehéz döntések.
És a könnyek.

Még mielőtt valaki nekiáll az AIDS-től félve kinyírni a macskákat:
A macska AIDS kórokozója, a FIV kizárólag a macskákra veszélyes. Csak macskát betegít meg. Emberre, más állatfajra veszélytelen!
Terjedését leghatékonyabban az ivartalanítással és bent tartással lehet megakadályozni.

2012. szeptember 8., szombat

Andi lábából kivették az utolsó implantátumot. Elvileg 2-3 hét ketrecnyugalom következne.
Höhöhö. Azt már kitapasztaltam, hogy Andi a ketrecben mindent csinál a nyugalmon kívül. Mivel nem akarom magamra szabadítani az állatvédőket, ezt nem erőltetem. Remélem, nem változtat nyugodt, szemlélődő életmódján.




Manyika alvótársai koszosság terén elérték a kritikus szintet. A mosás, száradás idejére akartam varrni neki egy csajos, rózsaszín patit. Rózsaszínnek rózsaszín lett.
Remélem, a kiscsaj nem áll meg a fejlődésben ha ezzel kell aludnia.

2012. szeptember 7., péntek

Csuklópánt



Először csodálkoztam, hogy a fényképező használatijában az első pont a csuklópánt felszerelése. Azóta rájöttem, mennyire fontos alkatrész.

2012. szeptember 3., hétfő

Manyika lebukott

Azért csak jó odabújni egy patihoz :-)

2012. szeptember 1., szombat

Szerencsés macskák

Baba és Manyika múlt vasárnap helyet kapott volna egy Ausztriába induló társasútra. Negyven valahány macskát vittek ki ottani állatvédőkhöz. Voltak köztük pár napos cumisok, frissiben befogottak, előző nap oltottak, az Illatosról akkor kihozottak. Aligha volt bármelyiknek útlevele, mikrochipje.
Nem adtam a kicsiket, mert féltem, hogy összeszednek valami fertőzést. Sajnos azóta már tudjuk, hogy a fertőzés bennük volt.
A kijutott macskáknak hihetetlen szerencséjük volt. Ha elengedem a kicsiket, mostanra vajon hányan halottak vagy haldokolnak parvoban?
Mert a karantén a fertőződés után szart se ér.
És egyszer a szerencse is elfogy. Akkor majd maradnak a könnyek.
És a lelkiismeretfurdalás.
Meg a felelősség.
Már ha megértik.