2012. november 30., péntek

Ufószemú Lucky


Sajnos a konzervatív kezelés  nem oldotta meg a gondot, így tegnap megműtötték Luckyt. A vastagbele kb. 75%-át kellett eltávolítani. Ma délutánig a rendelőben volt. Kapott infúziót, antibigyót, fájdalomcsillapítót. Délután megkapta a búcsúbeöntését. Hazafelé leszerelte a gallérját aztán itthon bemutatta milyen gyorsan tud enni. Kb. 20 másodperc alatt betolt egy negyed r/d konzervet kis kefírrel. Azért tartott ilyen sokáig, mert közben fújkodniuk kellett egymást Mistyvel. A két hóka első látásra utálja egymást.
A következő 2-3 nap kritikus. A műtét során nagy a fertőzésveszély, hiszen a belekben aztán van mindenféle baktérium. És bár megtettek mindent és kapott antibiotikumot, azért a szövődményt nem lehet kizárni.
Most árgus szemekkel lesem. Ő meg engem. Én adom a gyógyszert, ő a pofont.
De a hőmérő nálam lesz reggel.

2012. november 29., csütörtök

Happy end - Réka

Vagy 2 hete jött egy jónak tűnő gazdijelölt Manyikát örökbefogadni. Hordozó nélkül. És nem értette mi a probléma ezzel. Manyika maradt.
Ma egy kedves házaspár jött érte. Telefonon és mélben teljesen normálisak voltak. Személyesen szimpatikusak. Hordozót is hoztak. Aztán mindjárt az első szembejövő macseknál, Etusnál leragadtak. Azt hittem, vele mennek haza. Szerintem ők is. Nehezükre esett megnézni akiért eredetileg jöttek. Manyika hozta a formáját. Bújt, játszott, dorombolt. Tetszett is nekik, de szerintem Etelkát vitték volna. Ha nincs Réka. De Réka ott volt. Távolabbról, kissé elutasítóan nézte Manyika produkcióját. És a látogatóink elsőre, nagyon, de nagyon belezúgtak.


Úgy gondolom, nagyon jó helyre került bár ezt ő ebben a pillanatban aligha értékeli :-)
És majd Manyikáért is eljön az igazi. Addig kergetik tovább a pöttyöt Erikával és Miával.


2012. november 18., vasárnap

No simi, no nasi

Laurával új alapokra helyeztem a kapcsolatunkat.

2012. 04. 25. 

Ilyen volt amikor hozzánk került. Vézna, vemhes, rettegő kiskamasz.

Azóta fél év telt el.

2012. 11. 16.

Kissé dundi, a szőre fénylik. És változatlanul retteg.
A fél évből 4 hónapot itt töltött nálam. Azt reméltem, a többiek példáján megtanulja, hogy nem kell tőlem félni. Félig sikerült. Ha eszek, a szomszéd hokedlire ül és lop a tányéromból. A falatot elveszi a kezemből. A vajat lenyalja az ujjamról. De ha közben megmozdítom egy másik ujjamat, menekül. Ha meg akarom simogatni, menekül. Ha sarokba szorul, fúj, morog, vicsorog. Talán támadna is.
Így persze a beteg szemét se tudtam kezelni. Az maradt hályogos. A másik se tökéletes, de működik.
De ha bármi komoly baja lenne, nem tudnék segíteni rajta. És persze így gazdára is totál esélytelen.
Úgyhogy a napokban stratégiát változtattam. Eddig kényeztettem, pedáloztam neki. Mostantól semmibe veszem. Pedálozzon ő.

Nem kell az állatvédőket rám küldeni. Enni, inni természetesen ugyanúgy kap mint eddig. Csak az extrák ugrottak. Pedig egy kis ínyenc. Nem is érti mi van most.

2012. november 14., szerda

Időnként úgy érzem,

Béluskám reinkarnálódott Mistyben.





Aztán eszembe jut, hogy nem hiszek a reinkarnációban. Ráadásul Misty képtelen egy nyers csirkeszívvel elbánni.
De dolgozik a problémán szorgalmasan :-)

2012. november 13., kedd

Lucky


Találták. Az ilyenen mindig elképedek.  Hófehér, ivartalanított kandúr. Perzsa keverék lehet, szerencsére nem a modern, bevert orrú típus. Kedves, bujós. A szőre viszonylag jó állapotú, ámde csontsovány. Étvágya viszont volt.
Eleinte örültünk, hogy végre van egy problémamentes macskánk. Egyszer csak nem kakilt napokig. Nem is nagyon evett, viszont hányt és hisztis lett. Nem csoda. A RTG kiderítette, hogy elképesztő mennyiségű bélsár van benne. A vastagbele a normálisnak a tizenötszöröse lehet. 
Megacolon. Megroggyant a lábam, mikor meghallottam a diagnózist. Eddig csak néhány megacolonos cicáról hallottam. Ők fiatalok voltak és nem éltek sokáig. Lucky 5-6 éves lehet. El se tudom képzelni, hogy került az utcára ilyen állapotban. A csigolyái böknek. Csoda, hogy él még.
Miután altatásban megszabadult a rengeteg kakitól, először hagyományos kezeléssel próbálkoztunk. Laevolac szirup, rostos táp, sok nedvesség. Napokig nem látszott eredmény. Úgy tűnt, nem ússzuk meg a műtétet. Ami komoly beavatkozás, ráadásul Lucky nem valami fitt. Kapott egy szteroid injekciót, hogy legalább egyen és kicsit jobban érezze magát. És 3 napig szépen működött a cica. Ette a sütőtökös bébipapit, a tápját, rendeseket kakilt. Megkönnyebbülten lemondtam a műtéti időpontot és leszerveztem a kozmetikázását - a hisztije miatt azt is csak bódításban lehetett - erre hétfő reggelre leeresztett. Aztán este és ma reggel kicsit jobb volt, de nem az igazi.
A mai vizsgálaton viszont az orvos tapintása szerint nem rossz a helyzet. Úgyhogy most megint próbálkozunk. Szteroid és laevolac szirup. Szerencse, hogy olyan szelíd. Simán beveszi. A rostokat sütőtökpüré formájában kapja és könnyen felszívódó i/d tápot eszik, hogy kicsit hízzon. Ha mégis műteni kell, nagyon nem mindegy, milyen kondival indul neki.
De talán megússzuk. A mai súlya: 2,85 kg. Kontroll egy hét múlva.
Addig drukk ezerrel!

2012. november 2., péntek

Eszti cica új élete

A létező legkényelmesebb módját választottam a blogolásnak. Egy az egyben bemásolom a gazdiktól kapott levelet :-)



"Kedves Anikó!
 
Áprilisban hoztuk el Eszti cicát anyukám számára.
Küldenék pár képet a változásról...
Mostanra szép nagy bundát és loboncos farkincát növesztett, tovább nagy étvágyat is. További jellemző tulajdonsága, hogy mindent ellop ami mozdítható és eddig számunkra ismeretlen helyen raktározza.
Minden reggel anyu bokájába csimpaszkodva huzatja ki magát a konyhába, így követelve a reggelit.
Azóta is nagyon rossz cica, de mi nagyon szeretjük.
Köszönjük.
 
Üdvözlettel:
Klára (a boldog tulajdonos-háziszolga), Anikó és Krisztina a beszerzők :)"