2009. július 20., hétfő

Kukoricás kenyér



Most biztos sokan a szívükhöz kapnak, hogy "Macskaakonyhaasztalontejóég!" Hát igen. Nálam ez már fel se tünik. Arra azért figyelek, hogy ha más is enni fog belőle, akkor ne gyalogoljanak keresztül a készülő kaján és a szőrüket se hullassák bele. Mégis megesett, hogy anyukámnak vittem át kalácsot és a tányért közepén egy szép fekete szőrrel adta vissza :-)

Szóval, sütöttem egy kukoricás kenyeret ami természetesen görbe lett. Viszont finom. Mikor elővettem a fényképezőt, Béla szépen melléfeküdt. Én meg valamiért lelkesebben fényképezek macskát, mint kenyeret.

A recept, nem a Béláé :-), Limara jólbevált kenyerén alapul.
Ezt az adag öregtésztát el szoktam osztani három felé és egy részt használok egy sütéskor 50 deka körüli liszthez.
Ment még bele:
1 deci kefír + 2 deci víz (kellett még egy kicsi víz hozzá dagasztáskor)
2 csapott tk só
2 ek olaj
1/2 kupak 10%-os ecet (aszkorbinsav helyett ezt használom)
2 ek burgonyapehely
45 deka búzaliszt (finom és rétes felesben)
10 deka kukoricaliszt
1 tk cukor
1/4 kocka Budafoki friss élesztő

Bedagasztottam, duplájára kelesztettem. Lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, kinyújtottam, feltekertem. Kikent, lisztezett tepsibe tettem, bevágtam, kelesztettem. Gőzös sütőben megsütöttem. Mindmegettem.
Na jó, még nem mind. De gyorsan fogy.

Egy szombati buliba kenyérfelelős vagyok. Passzol a birkapörkölthöz a kukoricás kenyér?

6 megjegyzés:

Vaci írta...

Passzol ! És az is, ha Béla lemeózza :-DD

Nyafkamacska írta...

Akkor egy Bélarágta kukoricáskenyeret viszek :-)

Beáta írta...

...hát azért ez durva...nekem is van cicám...imádom is nagyon, de a konyhapult az tabu. És ráadásul, ha még Te is isztában azzal, hogy ez kicsit túlzás, akkor végképp nem értelek...dehát nagy az "isten" állatkertje...

Beáta írta...

...na annyira kiakadtam, hogy már írni sem tudok...

Nyafkamacska írta...

Olvasni se ártana megtanulni, kedves Beáta :-)

Quicksand írta...

Nincs mit ezen a blogon olvasni, a képek magukért beszélnek...hacsak nem külön lakást tartasz fenn a macskáidnak, amit kétlek, mert akkor én kérek elnézést. Oké, hogy szeretjük az állatainkat, de amit Te csinálsz nálam már kiveri azt a bizonyos biztosítékot. Végiglapozgattam a blogodat, néztem a képeket és le is vontam a következtetéseket... Gratula, a higiénia gondolom még köszönőviszonyba sem állsz. A gyerekednek is megengeded, hogy a konyhapulton utcai cipővel rohangáljon? Nem kell megsértődni, ilyen emberek mint én lesznek még sokan, akik nem bírják majd magukban tartani a véleményüket. További szép napot:)