A jelek szerint Pitécske véglegesíteni szeretné spájzlakó státuszát. Eszik, alszik, hébe-hóba felugrik az ablakba nézelődni. Mikor bemegyek hozzá örül nekem, bujik, élvezi a simit. De ha ki akarom hozni, kiugrik a kezemből és iszkol vissza. Pedig olyankor a cicáim direkt nincsenek ott.
Hangját csak akkor hallom, mikor az esti nasiját lassan tálalom. Illetve ma bemutattam Bélának, aki csiripelve játszani hívta. Pite lefújta a fejét és bebujt a boxába.
Nem mondhatnám, hogy egy hét alatt sokat haladt a szocializálása :-(
Még normális képet se tudok csinálni róla. Ezt az a lány készítette, aki segítséget kért neki.
4 megjegyzés:
Pedig de édes... lassan fog nyíladozni... az én otthoni Cipurom volt ilyen... hónapok kellettek, mire olyan lett, amilyen valójában.
Tényleg olyan agyonsimizni való Pite ezen a képen. Gondolom Béla se igen értette, mire az a nagy pöfögés az új lakótól. :)
dearanyos:) nekünk is ilyen amit mentett a gyereksereg, csak még kölyökebb egy cseppet:)
az viszont látszik, hogy milyen szép cica.
Megjegyzés küldése