2009. december 1., kedd

Miért ágálunk állandóan az ivartalanítás mellett?

Értük






















és érte






















és értük.




Mert állatok ezrei, tízezrei számára a megszületésük csak egy rövid, szenvedésekkel teli élet kezdete. Mert nincs számukra gazda, étel, biztonság.

Egy hozzászólás a netboardról:
"Nem tudom ti hogy vagytok vele, biztos hasonlóan mint én, de én most nagyon el vagyok keserdeve. Totál über teljes teltház van az Illatoson 130 kutya van bent, plussz "pár" tucat kölyök. Ugyan ma is bevállalt 4 kutyát a Tordas Zoo (101B, 162K) segítettünk a szállításban, de ez is csak csepp a tengerben. Még ha 1-2 nap alatt 3 Not Transportot tudnánk csinálni, kb 40 kutyával még akkor is csak teltház lenne. Gyakorlatilag etető tál sincs elég ennyi kutyának.

Minden erőfeszítésünk ellenére, értem ez alatt, hogy az összes Illatos útról mentő szervezet megfeszült és vért izzadt az elmúlt hetekben, csakhogy mentsük a kutyákat és megússzuk az altatást, az összes követ mit tudtunk megmozgattunk, még mindig itt tartunk.

Az altatás sajnos elkerülhetetlenül közeleg, hacsak valami csoda nem történik. Szörnyű érzés, hogy pusztán helyhiány miatt aranyos, kedves, életképes, fiatal, imádnivaló kutyáknak az Illatos hamarosan a végállomást fogja jelenteni és baromira nem tudok, nem tudunk mit tenni momentán.


Úgy gondolom, az ivartalanítás az egyetlen kiút ebből a helyzetből, de ez most nagyon csekély vigasz."

Fotók forrása: illatosut.hu
Hozzászóló: Kutya-segélyszolgálat vezetője Mészáros Gabriella. De írhatták volna sokan mások is. Van ebben az országban egy maroknyi ember, aki beleszakad hogy segítsen a bajba került állatokon. De szélmalomharcot folytatunk. Egyre fáradtabban, egyre elkeseredettebben. Egyre esélytelenebbül. Nem tudunk lépést tartani az emberi ostobasággal, felelőtlenséggel.

Nincsenek megjegyzések: