Járt nálunk egy fiatal pár akik szerettek volna örökbefogadni egy kiscicát. Természetesen picit és egészségeset. Kiscirmi vagy Nelson admirális szóba se jöhetett, akácsak Jenga. Végül úgy döntöttünk, hogy fiatalok, éretlenek, amit az otthon látottakról mondtak nem túl bíztató, nem adtunk nekik cicát.
Hosszasan fogalmaztam a nekik írott levelet, hogy ne legyen bántó. Hogy ne elvegyen a kedvüket a cicáktól, hanem meghozzam a tájékozódásra.
"Kedves !
Azért nem válaszoltam korábban, mert nagyon át akartam gondolni a dolgot.
Sajnos amit a gyerekkori emlékeidről írtál az eléggé elszomorított.
Amit te a szülői házban láttál az elég messze van attól, amit mi a felelős macskatartás kifejezés alatt értünk.
Az állatokat szeretni könnyű. De úgy szeretni őket, ahogy az nekik hosszú távon jó, nem egyszerű. És senki nem úgy születik, hogy tudja.
Azt javaslom, mielőtt magadhoz veszel egy cicát, nézz utána mire van szüksége. Ha a benned levő szeretet és lelkesedés mellé megszerzed a szükséges információkat, akkor nagyszerű gazdi lehet belőled.
Üdvözlettel"
Az ifjú "hölgy" válaszként közölte, hogy az összehordott, fertőzött macskáim bizonyára érdekelnék az ÁNTSZ-t.
A fenyegetőzése megerősített abban, hogy helyesen döntöttem.
Azért elgondolkodtató. Az ifjú "hölgy" önkormányzati alkalmazott. Döntéselőkészítő, ügyintéző. Vajon ott szakszerűbben, tárgyilagosabban viselkedik?
Ebben a kerületben jobb ha nem akarok építkezni.