2010. április 27., kedd

Nelson admirális



Február elején került hozzánk, kb 3 hetesen. A jobbszemének már késő volt. El kellett távolítani, hogy az életét megmenthessük. Nem volt gyors a gyógyulás. Több szurit és gyógyszert kellett kapnia mire rendbejött.
Végig megőrízte kedvességét, játékosságát. Igazán vagány kissráccá serdült.
Éppen ezért ütött a guta, mikor azzal hárították el, hogy beteg cicát nem akarnak.
Nelsonka nem beteg. Egy szeme van, de ez cseppet sem hátráltatja őt a rosszalkodásban.
És végre eljött az az ember aki nem csak a hiányzó szemét látta.
Aki olyannak látta őt, amilyen valójában. Megszerette és ma hazavitte.
Őlordsága úgy vette birtokba új otthonát, mintha mindig ott élt volna.
Már hiányzik.

5 megjegyzés:

Hajnoca írta...

Hát igen!
Van aki a félig üres poharat látja és van aki még kér vizet!!!

plim írta...

Minden tiszteletem a tiéd, hogy egyáltalán sikerült cicának gazdát találni. Én négynél futottam neki, most négy macskánk van, ebből kettő most is kenyeret próbál lopni a konyhában.

Vaci írta...

Nelson admirálisnak sok-sok boldog gazdis évet kívánok :-)))

Annak idején, amikor felmászott a nadrágszáramon, teljesen bele szerettem, de hát nem lehetett, hogy beteljesüljön a szerelem :-((

meoindil írta...

Ez a legjobb hír! Megint egy cica akinek sikerült végleges otthont találnod!

Nyafkamacska írta...

Plim, nehéz. Rengeteget hirdetünk. Rengeteg jelentkezővel beszélünk. Jó ha 20-ból 1 olyan, akire rá merünk bízni egy életet.