2010. augusztus 7., szombat

Érvek


Segítség! Nem akarom hogy ivartalanítsanak! Anyai örömökre vágyom!



Ne beszélj bolondokat, lányom! Tudod mennyivel egyszerűbb volt az életem nélkületek?

Gyakran hivatkoznak az ivartalanítást ellenzők az állat anyai örömökhöz való jogára.
Szerintem e mögött részben tudatlanság, részben lustaság van. Mennyivel egyszerűbb ezzel a mondattal letudni az egészet, mint ivartalaníttatni? Utánajárni egy jó orvosnak, összevakarni a rávalót, hiszen tényleg nem kis összeg. Keresni akciót vagy pályázni támogatásárt. Koplaltatni, elvinni a rendelőbe, aztán haza. Odafigyelni rá és a sebére. Kontrollra vinni. Ez valóban egy csomó macera és elfoglaltság. Mindenki eldöntheti, hogy megér-e neki ennyit a kedvenc kutyája, cicája.

Hajlamosak vagyunk emberi érzésekkel felruházni állatainkat. Bármennyire is szeretem a macskákat, attól ők még állatok maradnak. Számukra a fajfenntartás egy ösztönös tevékenység sorozat. Ez az ösztön olyan erős, hogy akár az élete árán is engedelmeskedik neki. A párzáskor több halálos kórnak teszi ki magát. A kandúr péniszén tüskék vannak, amelyek felhasítják a hüvely falát. Cirmike nem azért üvölt, mert annyira élvezi. Kínjában.
Az anyai örömökről meg Trixi vagy Zara tudna mesélni. Akik betegen, csonttá fogyva is szoptatták, gondozták a kölykeiket. Szintén az ösztöneiknek engedelmeskedve.
Egy állat nem nézi meghatottan csemetéje első lépésit, nem kíséri az iskolába és nem drukkol neki az érettségi alatt. Neveli, gondozza amíg muszáj. Aztán, szintén az ösztöneinek engedelmeskedve eltaszítja magától és konkurrenciaként tekint rá.

Hiszen az. Konkurrens a megélhetésért vívott folyamatos kűzdelemben.

5 megjegyzés:

Ledorka írta...

Annyira igazad van! Mi is ivartalaníttattuk minden cicánkat. Hülyének is néznek miatta páran... meg állatkínzónak is neveztek már.

Csengő cicánk egyik testvérét nem lehetett befogni, annyira félt az emberektől. (Utcai cica, ő már egy üres ház üres telkére született, az egykori gazda meghalt.) Vemhes lett, megindult a szülés. Az első kölyköt sem tudta megszülni. :( Lógott ki belőle. Próbáltak neki segíteni, de elmenekült, bebújt egy csőbe. Másnap találták meg, holtan. :((( Még mindig lógott belőle a kiscica. Ennyit a cicák anyai örömeiről....

batorba írta...

Sokan élnek tévhitben...és soknak nincs pénze a műtétre. És sokaknak tényleg nincs is "önbizalma" hozzá...félnek maguk a cicák helyett a műtéttől....:-(((

Nyafkamacska írta...

Azt meg el se tudják képzelni, hány szülés jár bonyodalommal. Amikor segítségre van szüksége az állatnak.

Ma olvastam, hogy valaki azért nem ivartalaníttatja a szuka kutyáját mert az altatástól félti. Egy francia bulldog, pont az a fajta akit elég gyakran kell császározni. Attól nem félti?
Szóval én az ilyen indoklást egyszerűen lustaságnak tartom. Lusta még arra is hogy utána nézzen a valós, orvosi tényeknek. Inkább hárít.

Tény, hogy drága az ivartalanítás. De nem kötelező állatot tartani. Minek vág bele, akinek már az alapokra se futja? Ha megbetegszik az állata, mit csinál? Az is drága. Zizikének egy fogkőleszedés 12ezer volt. És ez egy apró, rutin beavatkozás.
És tényleg van egy csomó akció. Aki rászánja az idejét és utánanéz az talál valamit.

Rita írta...

én is féltem az altatástol a macskáimat, minden alkalommal a frász tör ki ha rá kerül a sor. De az autoktol is féltem a kanduromat, aki, ha nem hajtja az ösztöne akkor nem csavarog olyan messze a lányok után. Féltem a lánycicámat is a fertözésektöl (bár minden oltást megkaptak), a szülés alatti komplikácioktol, a különbözö nyavajáktol..... és félnék attol is, milyen élete lesz egy igy világra jött kiscicának. Ehhez képest az altatás......akisebbik rossz, nem?

H. Mária írta...

Annyira szépen írtad le, hogy meghatódtam. :(
Igazad van! Csodálatos, hogy így gondoskodtok a kitaszított, megkínzott állatokról!