Kedden este hívott kétségbeesetten egy ismerős, hogy segítséget kérjen egy szoptatós mamának és pár napos babáinak. A 40 fokos hőségben egy dobozban az utcán voltak. Közvetlen életveszélyben.
Mivel mi már a telinél is telibb voltunk macskákkal, így gyorsan megszórtam a netet segítségkéréssel, ő meg tovább próbálkozott telefonon.
Tudtuk, hogy mindenkinek még a fülén is macska lóg és nem sok jóra számíthatunk. De arra, amilyen tanácsot kaptunk nem számítottunk.
Egy nemrég bejegyzett, a sajtóban elég gyakran akciózó szervezet azt tanácsolta, hogy vigye be a Lehel úti állatkórházba a kiscsaládot és felejtse ott őket. Sajátos elképzelés az állatmentésről. Felelősnek nem nevezném.
Kaptunk még néhány életszerűtlen felajánlást az ország távoli településeiről. Végül nálunk kötöttek ki. Már ki sem merem számolni hányadiknak.
A mami persze zavarodott, de teljesen szelíd, kedves. És samponillatú. A szőrében még látszik a bolhanyakörv helye.
No comment.
