2012. február 6., hétfő

Bokor Cirminek ma nem jött össze



Múlt héten egy fiatal nő esélytelen, de kedves cica után érdeklődött. A beszélgetés után kicsit bizonytalan voltam. De van olyan, aki telefonon nehezen kommunikál, hát elhívtuk cicanézőbe.
Móni fogadta és ő is bizonytalan volt utána. A látogató választása Bokor Cirmire esett, aki bűbáj kedves de a hályogos szeme miatt senkinek nem kell. Szerencsére én korábban - az extrém időjárásra való tekintettel - felajánlottam, hogy a kiválasztott cicát hétfő este házhoz viszem. Így Móni is időt nyert.

Ma valóban házhoz szállítottam Cirmit, de el is jöttem vele együtt. Cicát csak olyan helyre adunk, ahol jobb körülmények közé kerül mint nálunk van. Ez nem ilyen hely lett volna.
Az, hogy a lakás kicsi és lepukkant nem lett volna feltétlen gond. Nálam is a fagyasztóban van a kacsaláb nem a kastély alatt.
Az se zavart volna, ha nincs túlfűtve a mai energia árak mellett. De semennyire nem volt fűtve. Látszott a lehelletem. A konvektort idén először akarta beindítani, de nem sikerült. A konyhában a mosogató mellett egy hokedlin egy lavórban valami szutykos lé állt. Az egész lakás olyan volt, mint aki éppen költözni készül. Rendetlen, rendezetlen, tisztátalan, igénytelen. Pedig a gazdijelölt tudta hogy megyünk. Valahogy nagyon nem stimmeltek a dolgok. Mikor megmondtam, hogy nem hagyom ott Cirmit olyan volt, mint aki éppen erre számított.
Nem kétlem, hogy szerette volna. De kétlem, hogy megfelelően gondoskodott volna róla.

Szerencse, hogy Andi éppen nem kényszerül ketrecbe. Holnapig Cirmike ott lesz. Reggel pedig nagyon fog örülni Pepi haverjának.

3 megjegyzés:

H. Mária írta...

Sajnálatos, hogy így élnek emberek. Még jó, hogy elmentetek és nem csak átadtátok a cicát.

Rita írta...

Még szerencse......bár nem értem minek annak macska, aki saját magát se képes rendben tartani. Szerintem valahogy tudatosítani kellene az emberekben, hogy igen ari, meg dorombol, de etetni, itatni kell, olyannal ami neki való, takarítani kell utánuk, az oltásokról stb már ne is beszéljünk és mindez pénzbe, időbe és sok-sok munkába kerül.

Gabi, Berlin írta...

Én azért a nőt is sajnálom. Aki eleve esélytelen macsit fogadna örökbe, az túlságosan rossz ember már eleve nem lehet. De hát persze valóban nem mindenkinek való cica (meg gyerek sem - de ez utóbbiban nem lehet ilyen gondosan eljárni, ugye).