"Szerencsésen túl vagyunk mindenen, amit cseppenteni, lenyeletni kellett, az orvosnál tett látogatás zökkenőmentes volt /Kovács doktornak nagyon tetszettek a cicák - és ismeri az előző orvosukat!/ "Nyakig " vagyunk a cicaszőrben, mivel rengeteget játszanak együtt, aminek a végeredménye sok-sok szőrpamacska a lakás minden pontján.
Előfordulnak huncutságok is -felborított virág, kiöntött ivóvíz, séta a szekrénysor és a könyvespolc tetején, üldögélés az asztalon és a mosogatóban, naponta többször boldogan kikapart cicaalom - amikben az előzetes elképzeléseinkkel ellentétben nem csak a kis huncut Pepi cica, hanem a nagy "hisztis" Lapuka is teljes mellszélességgel benne ,van sőt...
Pepi már nem mászik állandóan ránk - talán rájött, hogy mi mindig itt vagyunk nekik.
Lapuka mindig vevő Pepi csábítására, ami egy "gyere játssz velem " nyávogással kezdődik -minket is így szokott felszólítani- Lapu előtt hanyatt fekvéssel, négy lábbal kalimpálással és kölcsönös levadászással végződik. Pepi kedvenc játéka -Lapukán kívül- egy keskeny arany színű szalagra kötött szaloncukorpapír, ha játszani akar, hozza utánunk.
A bejárati ajtón kiszökésben Lapu jár az élen, minden trükköt bevet, hogy kijusson.
Nagyon okos mind a kettő huncut bestia és folyamatosan feszegetik a határokat. Ritkán szórakozunk olyan jól,mint amikor a kergetőzést és a játékot nézzük.
Lapuka egyébként - az előzetes tiltakozása ellenére - a férjem kedvence lett, és az imádat kölcsönös!"
Öregszem vagy mi. De az ilyen leveleken ríni szoktam egy sort.
4 megjegyzés:
Annyira jó ilyen híreket olvasni :-).
Riijjal, megerdemled :)
Én néha nem is értem, hogy tudtok megválni ezektől a nyunyóktól. Csak sírva lehet. Egyszer egy hétig volt nálam egy kölcsönmacska, vigyáztam rá, hát úgy megszerettem, hogy zokogtam, amikor elvitte a gazdi.
Miért sírtok, miért sírtok... :D Mert van szívetek, azért.
Nagyon nehéz. Tényleg gyakran megsiratom őket.
De muszáj. Különben nem tudnánk segíteni a következőnek. És mindig van következő.
Megjegyzés küldése