2013. június 4., kedd

Mamzel

Elájult szülés közben. Az orvos szerint az alultápláltságtól. Gazdája volt. Hagyjuk.
Sokszor hittem már, hogy ennél alább nincs. Aztán az élet rám cáfol rendre.

Fiatal, vékony, szelíd kicsi mamácska. Remélem, lesz elég ereje felnevelni a három babáját. És utána szuper gazdára talál. Igazán megérdemli.



Tök ciki, de nem bíííííírom a kiscicákat.
Majd ha megnőttek és öreg ratyik lesznek, akkor lesznek az esetem.

4 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

A héten már másodszor bőgök a blogodat olvasva. És akkor még én hülye megnézek árvízi képeket, és az első, amit meglátok, egy fekete cica, amint kétségbeesetten próbál megkapaszkodni egy ablakpárkányban. Sose tudom meg, sikerült-e neki túlélnie :-((((

A kiscicákkal hasonlóan érzek, mint te. Sőt, őszintén szólva az embergyerekekkel is. Százszor jobban elvagyok a kamaszaimmal (pedig mostanság illene idegösszeomlást kapni tőlük), mint anno kiskorukban.

Bergamott írta...

Egyedül álltam neki videót nézni, mert a Kisasszony épp házi dolgozatot ír a szobájában.

Amikor megszólalt a kis fekete-fehér, már tudtam, hogy lebukok. Rohant is, hogy "Anya héjás videót nézel?" :D

Nyafkamacska írta...

Héják :-) Eddig azt hittem, borzok.

Bóbita írta...

Jó erősek a pindurkák. Ilyenkor a szirénahang szó szerint életet ment. És az van nekik, rendesen.
Anyukának v.mi szösz vagy pedig szép kis minta van a homlokán középen?
Én 3-4-5 hónaposan szeretem őket legjobban. Még babás a külalakjuk, bolyhosak, lekerekítettek. Kezdetben minden gondolatuk kilátszik belőlük, ahogy pillanatról pillanatra fedeznek fel mindent s kipróbálnak. Mosdás és vakarózás közben feldőlnek, vagy nekimennek fejjel a széklábnak miközben v.mi játékot figyelnek meredten. 5 hónaposan pedig vagányok lesznek, kamaszos hosszú lábakkal.
Mindenesetre a legszebb csodálni való lények a macsekok. Azok a tökéletesen megalkotott alkatrészeik!! Nem tudom megunni bámulni, gyönyörködni bennük.