Nem is akarom tudni, miket élhetett át kicsi korában.
Azt reméltem, majd a többiek példájából megtanulja hogy itt nincs mitől félni. Aztán próbálkoztam Feliway-jel. Zylkénével. Ignorálással. Játékkal. Jutifalival. Még több közeledéssel. Eredménytelenül.
A kezemből a falatot elveszi. Az ujjamról a vajat, Schnurrt lenyalja. De ha megpróbálom megérinteni teljes pánikban menekül. Ha nem tud menekülni, támad.
Cserébe a többi cicámmal nagyon jóban van. Ducol, hozzájuk bújik. Tulajdonképpen nem egy boldogtalan macska.
De nem is boldog. És nem egészséges. A szeme beteg. Kezelni kéne, de esélytelen.
Mistyvel összebújva
Ma volt nálam némi falfúrás. A csapat betojibb része szublimált. Miután végeztünk és helyre állt a csend, rend előszivárogtak. Kivéve Laut. A ruhásszekrény aljában kuporgott. Ahogy felé nyúltam szokás szerint fújt. De ezúttal nem menekült és nem támadott ki. Úgyhogy megsimogattam.
És simogattam és simogattam. Vagy 20 perce térdeltem a szekrény előtt és simogattam mikor gyanús hangot hallottam.
Ha nem a hótaposóm dorombolt, akkor Laura.
Ha abbahagytam a simogatást, csönd lett. Ha újra kezdtem, újra hallottam.
Persze mióta előmerészkedett, újra érinthetetlen.
De lebukott. Tudom, hogy tud dorombolni. És most már merek reménykedni benne, hogy egyszer önként jön simogatásért.
Azt a pár évet meg már féllábon is kibírom :-)
2 megjegyzés:
Óóóóó
Ezt de szépen írtad le!
Két és fél éve egy szaporítótól elhoztunk egy rémült, csupa seb, gyenge, beteg kiscicát. Ha nem tesszük meg, ott pusztul el. Nem ez a lényeg. Élete első pár hetének borzalmait nem felejtette el. Ha idegent lát, ma is menekül. Bizalmatlan mindenkivel. Nem lehet csak úgy felvenni, fúj, szabadulni próbál. De vannak szeretetrohamai, amikor jön, bújik, dorombol. És távozik.
Két hete esténként ő maga jön, és fekszik a mellkasomra az ágyban. És dorombol. És követeli a simogatást. Pont nem érdekel az a három marék macskaszőr, ami ilyenkor a szájamban köt ki.
Reggel, kávé, kóma: indulás előtt felugrik az ölembe néha, és követeli, hogy szeretgessem. Sag schon, max. elkésem.
Van remény. Laurának is. Tudom. :-)
Megjegyzés küldése