Többheti vizsgálgatás, gyógyszerezés, diéta és idegeskedés után az imént Bélus végre háromdimenziósat tojt.
Nem mondom, hogy túl vagyunk az egészen. Még mindig kérdéses az oka.
De részemről akkor is Hipp hipp hurrá!!!

Macska a csizmában

Jelenlegi védenceink Bori és babái. A babák kb 5 hetesek, nagyon betegen kerültek hozzánk. Az egyiket, Kiscirmost ma vissza kellett vinni az orvoshoz. A szemét próbálják használhatóvá tenni.
A kocsiban ott volt a hordozó, benne vastag rongyok. De egy 30 dekás kiscica elveszett benne. Attól féltem, hogy megfázik a pár perces úton. Tekintettel az időjárásra, bevittem magammal a hótaposómat. Egész nap a sarokban állt a radiátor mellett. Jól átmelegedett. Fogtam a cicát és beletuszkoltam a csizmába. Rátettem lazán összegyűrt papírtörlőt és máris nem féltem hogy megfázik :-)

Nem nyafognék

a havazás miatt. Mikor havazzon, ha nem januárban? De muszáj pont aznap leesni több januárra elég hónak, amelyik délután rám egy Budafok-Angyalföld-Kőbánya körút vár?

Kuksikáért (fenti kép) Angyalföldre jöttek az új gazdik. Ginát (alsó kép) Kőbányára szállítottam házhoz. Ők mindketten a magyar "állattartási kultúra" áldozatai. Kuksikának a balszemét már nem lehetett megmenteni, mire hozzánk került. Gina megúszta egy szemhéj plasztikával és részleges látótérkieséssel.
Szerencsések. Mindkettőre gyorsan rátalált egy remek gazdi, akit nem zavar a fogyatékosságuk.
Mindegyik a szívemhez nő, de Gina különösen nagy darabot vitt magával belőle.



A roadshow, vagy inkább roadsnow végén még ellapátolhattam pár köbméter havat, hogy le tudjak parkolni. Hajnalban majd azért lapátolhatok, hogy ki tudjak állni a járda mellől.
Kis padlizsánomat hóekére cserélném :-)

Milyen állat ez a macska?

Ott van a kolbász és a paradicsomkonzerv egymás mellett. Béla a paradicsomra csapott le.
Azt eddig is tudtam, hogy kicsit fura az ízlése. Na de ennyire?

Az úgy van,

hogy az ember időnként összeszed egy macskát. Mindegy hogy gyepin, úton, útfélen van bajban. Összeszedi, hazaviszi.
Szerencsés esetben a macsek csak bolhás, férges, rühös, csipás. Nincs komoly betegsége, sérülése és nem esik pánikba ha embert lát.
És akkor karanténozni kell. A spájzban, mert máshol nem lehet. A spájz tartalmának egy része kiköltözik a fürdőkádba, megy helyükre az újonc. Persze a saját macskák felháborodott fújással, morgással, köpködéssel fogadják a betolakodót. Tüntetést szerveznek a spájzajtó elé, és nem hajlandóak velem aludni.
Parazitamentesítés és pár nap megfigyelés után ellátogatunk kedvenc dokinkhoz. Macsek átesik az ivartalanításon, vérét veszik a tesztekhez, kap pár szurit. Én megkönnyebbült pénztárcával nyugtázom, hogy közösségbe mehet. Feltéve hogy a közösség nem szedi le a fejét.
Összeszoktatás. Pár napig magam se tudom, kit kivel csuktam össze. Béla a sors ajándéka. Ilyenkor különösen. Mindenkihez olyan nyíltan, barátságosan közelít hogy megolvadnak a demarkációs vonalak. És végre újra használhatom a spájzt és a fürdőkádat.
És feladom az első hirdetéseket. Hiszen nem örökbe hoztam. Gazdit keresünk neki. És várjuk a jelentkezőket. Sokáig. Hiába. Az a néhány aki jelentkezik, tőlem legfeljebb bubópestist kap nem macskát.
És ahogy telnek a hetek, hónapok elkezdek félni. Félek, hogy túlzottan hozzám nő. Hogy mire eljönne érte az igaz, már nem fogom tudni odaadni. Félek, hogy ettől való félelmemben nem leszek elég óvatos és odaadom olyannak, akinek nem kéne.
Egy ideje már nem félek. És nem is hirdetem.
Pite marad.

Sikosságmentesítettek

Igen, engem. Pontosabban a bal térdemet, mert az volt az úttest felől. Ahol nagy lendülettel elrobogott egy hótoló. Ami örvendetes is volna, ha a hátulján forgó tárcsa nem térdmagasságban lődözné a sikosságmentesítő, szemcsés izét.
Az anyag bizonyára nagyon környezetbarát. Az autók karosszériáját se korrodálja, mint a só. Csak a fényezést kapja le.
Meg a járókelők ruháját intézi el.
Egy szánkón húzott kisgyerek vagy egy kisebb kutya pont a szemébe kapta volna.

Mert neki mindenhol ott kell lennie :-)

A legújabb védenceinket kellett ma orvoshoz vinni. Mama és 5 baba. Kb 3 hetes picikék. Megérnek egy külön bejegyzést.
Ezeknél a piciknél mindig frászban vagyok, hogy kibújnak a hordozó ajtajának rácsán. Vagy éppen beszorulnak. Ma reggel a nagy rohanásban jött az ötlet, hogy egy nylonharisnya szárával "kárpitozzam" a rácsot. Pillanatok alatt megvalósítottam. Nagy büszkén le akartam fotózni az ujításomat. Mire bevittem a szobába a fényképezőt, Béla beült a hordozóba és magára húzta az ajtaját.
A macskáknak szőrös a nyelvük. Ha valaki eddig nem tudta, itt a bizonyíték :-)