Nem panasznak szánom

csak nem értem az embereket.
Elég gyakran hívnak fel azzal, hogy találtak egy macskát és látták hogy én tíznél több gazdikeresőt hirdetek. Fogadjam már be, hiszen a tizensok mellé eggyel több nem számít. A hívó ugyebár a 0-2 állata mellé nem tudja befogadni. Meg egyébként is dolgozik. És lakásban lakik. Én meg nyilván arannyal és drágakővel teli barlangban, mint Smaug.
Az örökbefogadóinknak eszébe  jut megkérdezni, miből csináljuk a macskamentést. Akik ránk akarják bízni az állatot, azokat 90%-ban nem érdekli. A legtöbb esetben még csak nem is érdeklődnek felőle.
Nem szoktam kimutatásokat gyártani, mert a lényegen nem változtat. Ma kigyűjtöttem, hogy Lucky eddigi állatorvosi költsége 114.285,-. Gyógyszerek, kaja nélkül. És a januárban esedékes fogászkodás nélkül.
Aki megtalálta és segítséget kért neki, a telefont nem emelte fel azóta hogy megkérdezze mi van vele.
Gondolom elégedett magával. Megmentett egy macskát.

Lucky gyógyulgat

A műtét után volt egy nagyon kemény hetünk. Gyógyszerezéssel, fájdalommal, nemevéssel, hasmenéssel. De ezen szerencsésen túl vagyunk. Lucky néhány napja elkezdett normális mennyiséget enni. Az anyagcseréje is beállt. Kezd magára szedni egy kis húst végre. A tegnapi kontrollon a súlya 2,96 deka volt. Ami a műtét előtti netto 2,50-2,60-as súlyához képest szép gyarapodás. Ha így folytatja, januárban megszabadul a fogköveitől és indul a gazdikeresés.
Persze amíg nem evett mindent kitaláltunk, kipróbáltunk ami csak eszünkbe jutott. Így sikerült kinevelnünk a világ legválogatósabb macskáját. A leendő gazdi felkötheti a pénztárcáját :-)

Lucky baba éléskamrája :-)

A fagyis és kekszes dobozban RC Fibre és HC Junior tápok vannak.

Andi vesebeteg

Mivel nem hajlandó bent maradni, nekiálltam bechipeztetni és beolttatni minden ellen. A doktornő szóvá tette, hogy nagyon csúnya a szőre és a bőre se az igazi. Valóban nem olyan puha, selymes bundája van mint a többieknek. De eddig mindig ahhoz hasonlítottam, amilyen állapotban hozzám került egy éve. Ahhoz képest meg gyönyörű. A friss szem, pláne ha orvosé nem siklott így át a dolgon. Tegnap este vért vettünk tőle és mára megvan az eredmény. Veseelégtelenség. És nem kezdeti stádium.
Fogalmam nincs, hogy oldom meg a külön etetését a gyógytáppal. Valahogy meg kell oldani. Aztán meglátjuk, hogy reagál rá.
A gazdikereső státusza minden esetre ugrott.
És az nasizások is.

Ufószemú Lucky

 

Sajnos a konzervatív kezelés  nem oldotta meg a gondot, így tegnap megműtötték Luckyt. A vastagbele kb. 75%-át kellett eltávolítani. Ma délutánig a rendelőben volt. Kapott infúziót, antibigyót, fájdalomcsillapítót. Délután megkapta a búcsúbeöntését. Hazafelé leszerelte a gallérját aztán itthon bemutatta milyen gyorsan tud enni. Kb. 20 másodperc alatt betolt egy negyed r/d konzervet kis kefírrel. Azért tartott ilyen sokáig, mert közben fújkodniuk kellett egymást Mistyvel. A két hóka első látásra utálja egymást.

A következő 2-3 nap kritikus. A műtét során nagy a fertőzésveszély, hiszen a belekben aztán van mindenféle baktérium. És bár megtettek mindent és kapott antibiotikumot, azért a szövődményt nem lehet kizárni.

Most árgus szemekkel lesem. Ő meg engem. Én adom a gyógyszert, ő a pofont.

De a hőmérő nálam lesz reggel.

Happy end - Réka

Vagy 2 hete jött egy jónak tűnő gazdijelölt Manyikát örökbefogadni. Hordozó nélkül. És nem értette mi a probléma ezzel. Manyika maradt.
Ma egy kedves házaspár jött érte. Telefonon és mélben teljesen normálisak voltak. Személyesen szimpatikusak. Hordozót is hoztak. Aztán mindjárt az első szembejövő macseknál, Etusnál leragadtak. Azt hittem, vele mennek haza. Szerintem ők is. Nehezükre esett megnézni akiért eredetileg jöttek. Manyika hozta a formáját. Bújt, játszott, dorombolt. Tetszett is nekik, de szerintem Etelkát vitték volna. Ha nincs Réka. De Réka ott volt. Távolabbról, kissé elutasítóan nézte Manyika produkcióját. És a látogatóink elsőre, nagyon, de nagyon belezúgtak.

Úgy gondolom, nagyon jó helyre került bár ezt ő ebben a pillanatban aligha értékeli :-)
És majd Manyikáért is eljön az igazi. Addig kergetik tovább a pöttyöt Erikával és Miával.

No simi, no nasi

Laurával új alapokra helyeztem a kapcsolatunkat.

2012. 04. 25. 

Ilyen volt amikor hozzánk került. Vézna, vemhes, rettegő kiskamasz.

Azóta fél év telt el.

2012. 11. 16.

Kissé dundi, a szőre fénylik. És változatlanul retteg.
A fél évből 4 hónapot itt töltött nálam. Azt reméltem, a többiek példáján megtanulja, hogy nem kell tőlem félni. Félig sikerült. Ha eszek, a szomszéd hokedlire ül és lop a tányéromból. A falatot elveszi a kezemből. A vajat lenyalja az ujjamról. De ha közben megmozdítom egy másik ujjamat, menekül. Ha meg akarom simogatni, menekül. Ha sarokba szorul, fúj, morog, vicsorog. Talán támadna is.
Így persze a beteg szemét se tudtam kezelni. Az maradt hályogos. A másik se tökéletes, de működik.
De ha bármi komoly baja lenne, nem tudnék segíteni rajta. És persze így gazdára is totál esélytelen.
Úgyhogy a napokban stratégiát változtattam. Eddig kényeztettem, pedáloztam neki. Mostantól semmibe veszem. Pedálozzon ő.

Nem kell az állatvédőket rám küldeni. Enni, inni természetesen ugyanúgy kap mint eddig. Csak az extrák ugrottak. Pedig egy kis ínyenc. Nem is érti mi van most.

Időnként úgy érzem,

Béluskám reinkarnálódott Mistyben.

Aztán eszembe jut, hogy nem hiszek a reinkarnációban. Ráadásul Misty képtelen egy nyers csirkeszívvel elbánni.
De dolgozik a problémán szorgalmasan :-)