2009. március 27., péntek

Nincs gazdám, és nincs otthonom.
Nem vagyok rossz, és nem hordok bolhát.
A Világ egyik legnehezebb életét élem,
és rajtam kívül több ezer bajtársam érti ha azt mondom. . . . . vauuuúúúúúúúú.
A nevem nem számít a szép szóra hallgatok,
és nem örülök, ha az emberek egy pillantás nélkül elmennek
a ketrecem előtt.
Büszkén gondolok Lajkára az űrkutyára és Mancsra az emberek megmentőjére.
Szeretem a déli sovány ebédet, a friss vizet, a tiszta kennelt, és a heti egy simogatást.
Itt élek 2009-ben egy lerobbant menhelyen,
kitaszítottságban mi vagyunk a császárok,
és igenis nálunk élnek a Világ legárvább kutyái.
ANYUKÁM APUKÁM TE ÍGY SZERESS !!!

2 megjegyzés:

kiseri írta...

Ez nagyon édes volt...
Köszönöm a megjegyzésedet, máris megnyugodtam, hogy van még, aki olvas ezek után is...

Nyafkamacska írta...

Nagyon nehéz és összetett probléma. De ha becsukjuk a szemünket, attól még létezik.