2009. július 5., vasárnap
Én nem hiszem hogy normális vagyok
Mostanra (este 1/2 11) végre kezd elviselhető lenni a lakásban a hőmérséklet, erre begyujtottam a sütőt.
Egyszerűen nem állhatom a bolti kenyeret. Pénteken este 7 után tartottam hazafelé. Tudtam, hogy semmi ehető nincs itthon és másnap reggelre produkálnom kell egy narancsos túrótortát, úgyhogy bementem egy L..lbe és vettem egy rozskenyérnek nevezett tárgyat. Azóta se jöttem rá, hogy mitől rozs és mitől kenyér. Viszont roppantul sajnáltam magam miatta, így nekiálltam Limara rozsos-magos-fonott csodakenyerének. Megfonva nagyon dögös volt. Kíváncsi vagyok a végeredményre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ha ezt is megeszi a macska, kész leszek:)
Készülj :-)
Kész vagyok:)
Nagyon gusztusos, szépen megfontad!
remélem megsült állapotban is lefotóztad!
Megfonni nem volt nagy kunszt. De mire kisodortam hozzá az 5 egyforma nudlit, kissé begolyóztam :-)
helyes teremtés:) milyen lett sülve? vagy még mindig sül?
sodorni nem nagy kunszt:) nekem a fonás megy nehezebben:)
kicsit megpödröd majd a két végénél fogva elkezded pörgetni:) igaz óvatosan csak de nyúlik mint a rétestészta:)
Megfogtam a 2 végénél, elkezdtem pörgetni. Középen elszakadt :-)
Megjegyzés küldése