2012. július 17., kedd

Show must go on

vagy mégsem.

Béla hirtelen halála óta iszonyatos lelkiismeret furdalásom van.
Mindig azt mondtam, hogy az elsők a sajátok. Értük már felelősséget vállaltam. Ők nem ihatják meg a levét annak, hogy mentek is macskákat. Nem tartottam be.
Annyiszor estem haza hullafáradtan hogy nem volt erőm foglalkozni velük. Annyiszor mondtam, hogy majd holnap. Aztán Béla meghalt és az ígéreteimet már sose fogom beváltani. Nincs többé holnap. Neki nincs. Ezt nem teszem meg többet. Ennél többel tartozom nekik is és magamnak is.
Már egy ideje érett az elhatározás bennem. De június 23-ára virradó éjjel  meghoztam a döntést. Befejeztem a macskamentést.

Persze ezt elhatározni egy dolog. Felelősek vagyunk egy csomó mentett macskáért. Az ő sorsukat tisztességesen rendezni kell, ami nem kis idő. Tehát a show egy darabig folytatódik, de a szereplők száma nem nő. Reményeink szerint - gazdásodás útján - csökken.

2 megjegyzés:

Yogi írta...

A fb-on nem tudok hozzászólni, úgyhogy itt jelzem: rettentően sajnálom, a mentésre váró macskák nevében is, és nagyon megértem. Ha a macskák tudnának követ faragni, neked már szobrod lenne a Kossuth téren.

Vaci írta...

Teljesen megértem a döntésedet, igazad van és nagyon sajnálom az okát.
Nagyon becsülöm a tevékenységedet és az biztos, örökre beírtad a neved a Macskák Nagykönyvébe.