2012. szeptember 23., vasárnap

Sebaj Tóbiás

Szeptember 15-én találkoztam ezzel a segítségkéréssel a FB-on:
"Gazdit keres Sántika!
kedves ismerősöm patronáltja Sántika:
A jobb hátsó lába hiányzik, és a kocsik alatt él a Szigony utcában. Amikor etetni kezdtem, körben az egész teste csupa seb volt, és még nyílt vérző csonk volt a comb vége. Nagyon félt, közelébe sem lehetett menni, nyilvánvalóan meghurkolták. Túlélte, hóban, fagyban. Sorban ledózerolják a régi házakat, talán abban volt akkoriban menedéke.

Most már levakarhatatlan, etetem reggel és este, kitűnő állapotban van. Dorombol, vetődik, bizalmas, simogatást kér elsőrorban, csak utána kezd enni. Amikor tüsszögött és megfázott, szépen bevette az antibiotikumot, imádja a kenőmájast, így könnyű a gyógyszer beadása
Nagyon aggódom, mert már egyáltalán el sem mozdul a kocsiparkolóból, egész nap ott tanyázik, nincs búvóhelye. Jön a tél, a hideg, az eső, a hó."
 Röviden egyeztettünk Mónival, megállapítottam hogy futóbolond vagyok és hívtam a megadott számot. Aztán kiakadtam. Az etető közölte, hogy még csak most kezdték a cicát hirdetni és várjunk. Hátha holnapra már családban lesz és 3  gyerek simogatja. És hiába mondtam, hogy gazdához tőlünk is mehetne, de addig se az utcán lenne veszélyben. Pillanatok alatt jól összevesztünk. Utólag bántam, hogy a türelmetlenségemmel rontottam a cica esélyeit.
Aztán pár nap múlva olvastam, hogy gazdis lett a cica. Mint kiderült, egy kedves idős hölgy megsajnálta és befogadta. Amit aztán minden oka megvolt, hogy megbánjon. A macska retteg, pánikol. Menekülne a csukott ablakon és közben lever, lepisil mindent ami útjába esik. És ez napok alatt semmit nem javult.
A néni nem tudta kezelni a helyzetet. Nem csodálom. De azt nem engedte a lelkiismerete, hogy visszategye szerencsétlen nyomorék állatot az utcára. Egy állatvédő szervezethez fordult segítségért. Akiknek nem volt kapacitásuk a cica elhelyezésére, így hozzánk fordultak.
A kör bezárult. A macska nálunk van, a Sebaj Tóbiás nevet kapta, mintegy biztatásul.
Egyenlőre retteg, menekülne, talán már kevésbé pánikol. Viszont fúj és kapkod.

Nem tudom mit tett volna az a szülő, aki a gyerekei mellé hazavitte volna az etető elképzelése szerint.
Gyanítom, kevésbé lettek volna türelmesek mint a néni.

2 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Ó, szegényke :-(
Te már biztosan láttál ilyet: szerinted meg fog szelídülni? Mennyi idős lehet? Vajon nincs FIV-je? És mitől rózsaszínes a pofija?

További megjegyzésem, hogy a jelek szerint nagyon nehéz abbahagyni a macskamentést :-)

Nyafkamacska írta...

Pillanatnyilag nem tudom még csak megtippelni se, hogy megszelidül-e valaha. Az etetőnek állítólag tényle fetrengett és hagyta a simit.
Minimum 3 éves, ha igaz amit mondtak róla.
Simán lehet ő is AIDS hordozó. Ezért amint valamennyire kezelhető lesz, teszttel kezdünk. És igen, ha pozitív altatva lesz. Megint mi visszük el a balhét más felelőtlensége miatt :-(
A hordozóban is verte magát, szabadulni akart. Ettől olyan az arca. Ez nem komoly sérülés.

Nagyon nehéz :-( De Tobi nem macska. Hörcsög. Hatalmas pofazacskókkal :-)