2009. február 9., hétfő

Magamnak is nehezen vallom be, de nagy békét és megnyugvást érzek.
Persze állandóan hallom és keresem és elsírom magam. Tele vagyok "Mi lett volna, ha" kezdetű kérdésekkel. Amikre sose fogom megtudni a választ.
De nem kell azt lesnem, hogy mikor ugrik nekem. Le merek tenni valamit a konyhaasztalra. Nem kell naponta 20-szor elővennem a hypót meg a felmosót.

2009. február 8., vasárnap

Bocsáss meg

2009. február 7., szombat

Egyszer fent, egyszer lent

és a lent egyre lejjebb van :-(
Bandita rettenetes állapotban van. Különösen pszichésen.
Fogalmam sincs mit tegyek. Tehetek-e még valamit érte.
Tegnap este szörnyű volt. Ha akkor meg tudtam volna fogni, már túl lennénk mindenen. Húzom az időt. Gyáva vagyok és ettől mindnyájan szenvedünk.

2009. február 3., kedd

A ténsasszonyaim :-)

Bélus

ma délután tiszteletét tette az állatorvosnál. Kissé balhás, de amúgy egészségesnek találtatott. Most jó büdi a bolhátlanító csepptől és hangosan kutyorog a hasa a féreghajtótól. De ez őt egyáltalán nem hátráltatja a játékban. Nagyon izgága kis fickó. Lehet, hogy a ténsasszonyaimnak többet fog használni, mint a light táp :-)
Hogy ő mit ehetett ezelőtt, azt inkább nem is akarom tudni. A melegíteni elővett karalábélevesnek úgy esett neki, mint aki sose evett jobbat. A száraztáppal meg nem tudja, mit is kéne csinálni :-(

2009. február 1., vasárnap

Az emberi aljasság határtalan :-(

Bandita örökbeadásáról és elveszéséről nem írtam még. Nem tudok. Nagyon fáj.

Ma délelőtt felhívtak, hogy megtalálták a cicámat, mennyi a jutalom. Mondtam, hogy mennyit tudnék. Majd megbeszélik és jelentkeznek. Visszahívtak és mondták a dupláját. Beleegyeztem, naná. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva, hol találkozunk. Nyilvános hely volt, fényes nappal, de azért felhívtam egy barátnőt. Aztán mégse kértem, hogy jöjjön oda. Féltem, hogy esetleg visszariadnak vagy valami. Odamentem és sajnos kiderült, hogy egy kicsi kölyök van náluk. 3-4 hónapos lehetett, fókaszínű thai cica, ápolt, barátságos, de nem Bandita. Elmentek, megcsörgetett a barátnőm. Persze, odajött és távolabbról figyelt. Kicsit beszélgettünk, majd hazamentünk.

Alig értem haza, megint szólt a telefonom. Az utcán sír egy cica. Hasonlít az enyémre a plakátokon, de egész kicsi kölyök. Egy utcányira attól, ahol délelőtt a találkozó volt. Kocsiba vágtam magam és rohantam vissza mint az őrült. Telefonon pontosítottuk a helyet, ahol némi hívogatás után egy ázott papírdoboz alól kibújt és rohant hozzám egy kicsike fókaszínű thai kölyök. Akit előzőleg el akartak adni Banditaként. Mivel az üzlet nem jött össze, kitették az utcán. Hóesésben, jeges szélben.

Most itt alszik a radiátor mellett. A Dobozi Béla nevet kapta.

2009. január 22., csütörtök

Mert szép.

"Ma megmentettem egy embert".

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.

Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.

Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis „balesetet“, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.

Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el öt nagyon. Èn már csak elöre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.

Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Èn hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat – sürgösen társaságra volt szüksége.

Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.

Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.

Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.

Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tünjön el.

Óriási szenecsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.

És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.

Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.

Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.

Ma megmentettem egy embert!

Forrás: http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=elveszettkutyak&id=1117875740
És akik eszembe jutottak róla: http://www.illatosut.hu/