Zizikét lassan 3 éve fogadtam örökbe. Az előéletéről csak sejtéseim vannak. Abból ítélve, amilyen állapotban a menhely gondozásába került, nem lehetett fenékig tejfel. A fizikai sebei begyógyultak, de annyira félős, hogy senki nem láthatta még őt nálam. Akkor is elbujik a szekrény mögé, mikor én hazajövök. Legalább 1/4 óra, mire előmerészkedik. Ha valaki bejön, ha egy hangosabb motor elmegy az utcán, már iszkol is a szekrény mögé.
Ma Ákos átjött játszani Bélával. Zizike az ágyon hevert és ott is maradt. Egy idő után a gyerek mellé óvakodott és legalább 20 percig simogatta. Zizike hagyta, sőt szerintem élvezte is. Aztán észbe kapott és bemenekült a pánikszobájába, de ez akkor is csoda.
1 megjegyzés:
Mert csodák igenis vannak! Elhiszem, hogy meghatódtál, megértelek. Nagyon nehéz ismét bízni, ha a bizalom elveszett. Zizike talán most tanulja újra, hogy vannak emberek rajtad kívül is, akikben meg lehet bízni...
Megjegyzés küldése