2010. február 20., szombat

Mosolygós torta



A kép még régebben egy baráti találkozón készült. Lehet, hogy nem is én fotóztam.

Kb 5 éve hoztam össze ezt a tortát több recept alapján. Azóta a család kedvence, minden név és születésnapra ezt kérik. Ma is.
A szmájli díszítés úgy került rá, hogy elmolyoltam az időt. Sokadszor simítottam el a késheggyel előrajzolt feiratot, mikor láttam hogy megáll az ablak elött az öcsém kocsija. Mire bejöttek a kapun a torta már a hütőben vigyorgott :)

A torta lényege a meggyes csokihab. Pofon egyszerű, csak előre kell dolgozni.

Elkészítése:
Csütörtök este felforraltam 5 evőkanál cukorral, 3 púpozott evőkanál kakaóporral elkevert 5 deci habtejszínt. Tál vízben állítva gyorsítottam a kihülését, majd ment a hűtőbe másnap estig.
Pénteken este sütöttem 5 tojásból piskótát, hagytam a formában kihülni. Ha nagyok a tojások, elég 4-ből a piskóta. Ezek most M méretű apróságok voltak. Szűk deci meggybefőtt lében feloldottam 3 púpozott teáskanálnyi zselatint. Amíg langyosra hült habbá vertem a kakaós tejszínt. (Itt gyanut kellett volna fognom. Nagyon nehezen lett hab.) Folyamatosan keverve belecsorgattam a langyos zselatint, majd kanállal belekevertem egy vizespohárnyi lecsurgatott meggybefőttet. Belekotortam a formába és elegyengettem a piskóta tetején. Ment a hűtőbe reggelig. Nem árt folpackot tenni rá, különösen ha valami "szagosabb" cucc is van odabent.
Szombat reggel habbá vertem (volna) 2,5 deci habtejszínt. Beleszórtam egy habfixálót és 2 csomag vaniliás cukrot. (Azért pont ennyit, mert eddig a féltartós Oké tejszín vált be.) Rákentem a kakaós hab tetejére, szépen elegyengettem a tetejét. Porcukorból, kakaóporból, rumból, kis vízből kevertem egy éppen folyós kulimászt amit kilukasztott sarkú zacskóba töltve kicsicsáztam a tetejét.
Ma viszont nagyon megszívtam. A tejszín fél óra alatt nem lett hab. De vaj se. Valami enyhén habos, közepesen folyós izé lett. A habfixáló se sokat segített rajta. Így nem szájlit rajzoltam csak szabálytalanul összecsorgattam a mázzal. Kicsit összefutott a lágy habon, de az ízének nem ártott meg.

Nincsenek megjegyzések: