Bogyóka

Még október közepén kértek segítséget egy testvérpárnak. Talán 7-8 hetesek lehettek, de nagyon aprók. A kisfiú, Bajszi 60 deka volt, Bogyóka 43. Persze bolhásak, férgesek voltak és rettegtek az emberektől.

Bajszika, egy bűbájos, fekete-fehér kandúrka pár nap alatt rájött hogy nálunk nincs mitől félni. Bujós, dorombolós, játékos kiscica lett belőle. Néhány hete gazdira is talált. Ivett egyik kislányával együtt költözött be egy fiatal pár ágyába és szívébe.

Bogyóka sajnos nem volt ilyen egyszerű eset. Már megtalálásakor hiányzott a jobb hátsó lábfeje. A csonkra időnként rálépett, az kisebesedett. Folyamatosan fájt neki. Így nem csoda, hogy a szocializálásával semmit nem haladtunk. Ha meglátott menekült, amitől még jobban fájt. Olyan volt, mint egy puffogó tűpárna. Alig vártuk, hogy elég nagy legyen a műtéthez. December 9-én megtörtént az amputáció. Hazahoztam lábadozni, hogy szem előtt legyen. Másfél nap múlva dorombolva bujt a simogató kezembe. Megszabadult a fájdalomtól.
Aztán megszabadult a varratoktól, a gallértól is. Megerősödött. Jön, megy, robog, dorombol, üldözi a házam népét a játszhatnékjával.
Ma délután visszaköltözik. Kismacs és Teca lesz a szobatársa. Hasonló korú, élénk, játékos kölykök. Remélem, bírni fogják vele a tempót.
Már csak egy gazdi hiányzik.