2009. április 23., csütörtök

Paranoia vagy elemi óvatosság

Mostanában jócskán kijutott nekünk az állatorvoshoz járásból. Az idén már legalább 20 alkalommal töltöttem hosszabb-rövidebb időt állatorvosi várókban. És szinte mindegyik alkalommal rá kellett szólnom valakire, aki persze jól megsértődött.

Mert minden alkalommal akad valaki, aki
- nekiáll bedugdosni az ujját a macskakosár résén.
- végigsimogatja az összes állatot, mert olyan édesek.
- leteszi a földre a láthatóan bébi, tehát nulla immunrendszerű kutyáját.
- hagyja, hogy a kutyája felugráljon, összenyálazzon másokat.
- hagyja, hogy a kutyája összeorrozzon a többi várakozó állattal.
- hagyja, hogy a kutyája összenyálazza a macskahordozót.

Én készséggel elhiszem, hogy nem bánt. De a helyzettől amúgyis stresszes macskám nem. Ő csak még jobban szenved.
Lehet, hogy az ő állata egészséges. De biztos, hogy mindegyik az? Tudja, milyen kórokozót visz át a taperolás, orrozás, nyalogatás közben egyik állatról a másikra? A sajátjára is.

Ma két gyönyörű skótjuhász volt a váróban. Leguggoltam tőlük 1 méterre és onnan mondtam el őket mindenféle szépségesnek. Szerencsére a gazdáik nem bíztattak, hogy símogassam meg őket. Különben nekik is magyarázkodhattam volna.

2 megjegyzés:

Juhizs írta...

Igazad van !
Nem hiába mondják, hogy az állattartáshoz felelősség kell. (Lehet, hogy felelős állattartáshoz egy kis ész se árt..)

Nyafkamacska írta...

Én se úgy születtem, hogy tudtam. De mikor rám szólt egy gazdi, nem megsértődtem, hanem elgondolkodtam.