2009. augusztus 12., szerda

Élt 45 napot


Ő volt a legkisebb az alomban. A mamijának eggyel kevesebb cicije volt, mint babája. Sokszor valamelyik erősebb tesóját felvettem dédelgetni, hogy ő is tejhez jusson. Megnőtt, megerősödött. Tegnap állapítottam meg, hogy ő a legnehezebb a babák közül.
Kedvenc játéka volt meglapulni és váratlanul lecsapni valamire. Nem tudom, ma mire vadászott. Ahogy léptem, megéreztem a talpam alatt. Egy szempillantással előbb még legalább 2 méterre láttam. 15 perc alatt az állatorvos asztalán volt. Későn.
Hiába minden sírás, bűntudat. A lényegen nem változtat.
Ma megöltem egy macskát.

22 megjegyzés:

Cat írta...

Uhh... egyszerre sajnálom a cicát és a lelkedet.

Benjamin írta...

Nagyon sajnállak téged is meg a macskát is. Hidd el ilyen balesetek csak azokkal fordulnak elő akik törődnek velük. Próbáld meg a lelked legmélyére temetni ezt az érzést. Baleset volt! Nem tehetsz róla!

PI írta...

Tényleg nem tehetsz róla.

szuszmok írta...

Nem tudok mit mondani. Csak annyit: megértelek.

Tudom, min mész most keresztül.

Holnapután lesz Indy születésnapja. Akit majdnem megöltem.

Soha nem fogom elfelejteni azt, amit akkor éreztem. S azt sem, hogy a sors valami miatt azt akarta, hogy Indy életben maradjon.

De a teher akkor is ott van a vállamon még mindig és a bűntudatomat sem enyhíti az a tény, hogy mikor négy naposan kiesett a kezemből és majdnem meghalt, az orvos és a sors visszahozta őt az éeltbe.

Az a bizonyos hajszál, amelyen az ő élete függött, kitartott.

Ilyenkor, mikor közeledik a nap, de máskor is, mindig újra meg újra hallom a koppanást, ahogy esik ki a kezemből, látom a földön, látom,a hogy vérzik és körbe-körbe járkál és sír.



Szörnyű, ami történt. Sokáig nem fogod tudni megbocsátani magadnak - nem áltatlak, én még most sem tudtam megbocsátani magamnak...



Ez volt a kismóknak megírva a sors könyvében. Fogadd el ezt. De tudom, nem könnyű. Nekem sem, aki csak kétszer láttam őt...



Nagyon sajnálom, Nyafkamacska. Tényleg tudom, mit érzel...

Katie írta...

Drága Nyafkamacska,
A mi családunk is nagy-nagy cicás. Édesanyám a halála előtt pár órával még etetgette őket. Nekem is vannak cicáim. Rettegek is állandóan, nehogy valami hülyeséget csináljak. Mi is sírtunk, amikor Pici lábát odacsuktuk a fürdőszobaajtóba.
Tudom, min mész keresztül, hidd el tudom, és most én is veled sírok. Szó szerint. Ez rettenetes. És még azt sem mondom, hogy majd elfelejted. Nem lehet, de majd meg fogsz bocsátani magadnak. Muszáj. Nem akartad bántani. Véleltlen volt. Sokat gondolok rád.

Körmi írta...

Jajjj! nagyon sajnálom/sajnállak!
:(

ccsigaház írta...

nagyon sajnalom. jol vagy, ugye?

Vaci írta...

Nagyon sajnálom és együtt érzek veled :-(
Lehet ezer szemünk és ezer kezünk, sajnos a baj néha akkor is megesik...
Bőgd ki magad és próbálj megnyugodni. Baleset volt, minden elővigyázatosság ellenére.

egérke írta...

Sajnálom.

Náncsi írta...

franc... ez most szörnyű.. és később is az lesz, sajnálom, nagyon, és ölellek, meg megsimizem a búrád is.. jobbat nemtudok:(

Nyafkamacska írta...

Köszönöm. Borzasztóan érzem magam. De vannak akiknek szükségük van rám. Bőgtem és még fogok is, de felállok és csinálom tovább. Még óvatosabban.

PI írta...

Na végre hogy írtál, már kezdtem komolyan aggódni, hogy mi van veled.

Nyafkamacska írta...

Köszönöm PI. Rendben leszek.

Benjamin írta...

Igen! Ez a mi dolgunk!
Nem lesz könnyű,de a bánat mellé örömet is fogsz találni.
Nagyon sok erőt kívánok hozzá, és drukkolok neked.
Vörösmacska.

alliteracio írta...

Szegény cicóka...És szegény Te. Látod, mennyien vigasztalnak, hisz VÉLETLEN BALESET volt! Oly picike volt még, nem vetted észre. Szörnyű lehetett...
De már nem lehet visszacsinálni...Csak beletörődni tudsz, ha megbocsátani magadnak sohasem is.
Együttérzek veled, mindamellett örülök, hogy ennyi állatszerető, jólelkű emberke van körülötted -körülöttünk-!

Varga Istvánné írta...

Ezen a képen a halott cica van vagy egy másik?

Nyafkamacska írta...

Ő van a képen, még életben. Kb 2-3 hetes korában készült.

Lidércke írta...

Nagyon sajnálom. :( A cicát is, és azt is, hogy ilyen helyzetbe keveredtél. Együtt érzek veled. :((

PI írta...

OK!

Luna írta...

:(
Jajj, de sajnállak mindkettőtöket! Sajnos előfordul ilyen baleset! :(




Tudom, nem a legjobbkor, de ha majd jobban leszel, kukk ide...
http://lunakreativvilaga.blogspot.com/2009/08/konyves-jatek.html

Juhizs írta...

Megértelek.

De, tényleg vannak ilyen balesetek, eddig még (2 kutya, 1 cica - két elhúnyt cica betegségben, balesetben) mindegyik kedves lakótársunk (lelkünkben azonos szinte egy gyermekkel) szóval mindegyikkel történt baleset, vagy rájuk léptünk, vagy ki tudja hogyan, de egy csukódó ajtó nyilásába került a farkuk, meg ilyenek.

Pedig próbálunk vigyázzni, de valahogy olyan fürgék... egy villanás az egész és nem is látod.
Jópár éve 2 x is volt húsvéti nyuszink (akik később tenyésznyúllá nemesültek vidéken) és átmenetileg őket is sikerült a családnak lesántítania... :-(

Hiába van itthon randevúm ;-) akkor is egy ócska műanyag papucs van a lábamon, mert, ha ezzel rálépek a cicámra, akkor nem annyira fáj neki és nem sérül meg annyira, mint egy normális papucs esetében.

Együtt érzek Veled.

Hauser Mária írta...

Ez egy sajnálatos baleset volt. Ne marcangold magadat miatta. A cicának szép napjai voltak melletted. Egyenlőre nem lehet pótolni a hiányát, de majd, ha elül a fájdalom gondolj egy másik kiscica tartására. Üdv. Mária